9. Elméleti hasonlatok: a szöveg és az intertextualitás (Roland Barthes, Kappanyos András)

ismétlés:

– Benjamin: az írás kiválása a könyvből

– Derrida: dekonstrukció, írás és beszéd viszonya, , az emberi írás és az isteni/metaforikus írás, az írás története: kihasználása és „könyvként” (egészként, totalitásként) való felszentelése; Derrida: az írás emancipációjának szükségessége, a jelölt/valóság/igazság kritikája, a középpont (pl. horgony) és a háló metaforája

Roland Barthes: A műtől a szöveg felé

Kappanyos András: A hypertext mint az intertextualitás metaforája

Roland Barthes

1. S/Z (a cím Balzac Sarrasine-jából betűjátékkal – Sarrasine/sarraZin): az írható és az olvasható szöveg terminusai; a szöveg mint hálózat, a hálózat metaforája 2 idézeten keresztül

2. A műtől a szöveg felé, ford. Kovács Sándor, in R.B.: A szöveg öröme, Osiris, Budapest, 1996, 67-74.

– a szöveg elmélete 7 pontba szedve

– a szöveg és a mű szembeállítása; a szöveg mint háló, a mű mint könyv

– nem egy konkrét szöveg, hanem egy fogalom, amely a könyv határain (fedelein) való átlépést metaforizálja

1. a mű és a szöveg megjelenési formája

– távolságtartás az irodalomtörténettől

– könyvtár/polc és módszertani mező

– a mű a szöveg képzeletbeli „farka”

– megtestesülés és keresztülvágás, reprezentáció helyett produktivitás/cselekvés/létrehozás (= interaktivitás)

2. doxa – paradox (műfaji és egyéb határok és megsértésük, viszony a törvényhez), pl. Reader’s Digest-történet Örkény István anekdotájáról: „Lófasz fog itt folyni, nem acél.” (ld. a mellékleteket) – cenzúra és szöveg viszonya, a határon túli nyelv, szubverzív (c.1375, from M.Fr. subvertir, from L. subvertere, from sub "under" + vertere "to turn" see versus.)

3. a jelölthöz való viszony

– a Jel kultúrája (lezárás, jelentés) és a halasztódás

– megfejtés és játék

– metaforikusság és metonimikusság

– mérsékelt és radikális szimbolikusság (ld. pl. Az eltévedt lovas mérsékelt és radikális szimboizmusát)

– középpont nélküliség

4. a Szöveg (redukálhatatlan) pluralitása:

– értelmezés helyett disszemináció

– sztereografikus pluralitás

– a Szöveg olvasója, ahogy megy: ismert kódok különleges kombinációja

– az intertextualitás

– a szöveg mint légió

– a kanonikus értelmezések fellazulása (Marx és Engels „Kommunista kiáltvány”-ának interpertációja)

5. a leszármazás

– Történelem, Szerző, Műfaj, Irodalomtörténet

– organizmus vs. háló/klombinatorika („A Szöveg metaforája a Háló.”)

– papírszerűség – viszonylagosság és kontextus

6. fogyasztás és játék

– a zene analógiája (ld. Umberto Eco: A nyitott mű c. művét)

– a szöveg mint partitúra, a mű mint unalom

7. gyönyör és élvezet (ld. még a pornográfia és erotika megkülönböztetését Barthes-nál)