Előadások
1. A hipertext fogalma (Theodore Nelson)
2. A hipertext ideája (Nelson és Coleridge)
3. A memex (Vannevar Bush)
4. A hipertext retorikája; az allegória (Roland Barthes, H-G. Gadamer)
5. A technikai reprodukció (Walter Benjamin)
6. Az Árkádok-tervezet (Benjamin)
7. A hipertext pedagógiája (Gregory L. Ulmer)
8. A könyv „halála” (Benjamin, Derrida)
9. Elméleti hasonlatok: a szöveg és az intertextualitás (Roland Barthes, Kappanyos András)
1. A hipertext fogalma (Theodore Nelson)
A hipertext fogalma, története, retorikája (Vannevar Bush, Theodore Nelson, Coleridge)
BEVEZETÉS
az előadás ajánlata: a ht elméletei, valamint reflexió, (ideológia)kritika
Platón: Phaidrosz
Theuth isten, az írás feltalálója: „Ez a tudomány, királyom, bölcsebbé és tartósabb emlékezetûvé teszi az egyiptomiakat, mert az emlékezet és a bölcsesség varázsszerét találtam itt fel.”
Thamusz istenkirály: emlékezés – felejtés
mnémé vs. hüpomnémé = emlékezés vs. emlékeztetés
1. nem eleve adott egy gépezet/apparátus/szupplementum/protézis pozitív munkája – ebből az következik, h. le kell mondani a protézisekről?
2. volt-e valaha olyan korszaka az emberiségnek, amikor nem volt ráutalva ezekre? a nyelv kérdése, az intézmény kérdése
A HIPERTEXT FOGALMA, TÖRTÉNETE (NELSON, FELDMAN)
Ted Nelson: Hipervilág – a szellem új otthona, ford. Ivacs Ágnes,
"A New Home for the Mind." Datamation, March 1982, reprinted in Computer Media and Communication - A Reader (Oxford University Press),
[1. KONCEPCIÓ]
a kor: 60-as évek (1965), amikor még csak bonyolult programok voltak, amelyeket csak szakértők használtak; pl. nem volt még személyi számítógép, nem voltak szövegszerkesztő programok
a rendszer funkciói: osztályozó (kronologikus, tematikus, visszakövethető) megőrzés + felhasználás-reprezentáció (pl. összehasonlítás, példák)
15. Milyen „keretet” kell megalkotni, és az mihez segít hozzá? „mely a gondolatokat és azok kapcsolatát a maga természetes formájában és szerkezetében, teljes bonyolultságában kezeli”, ld. Bush, az indexelő rendszerek természetellenessége és az emberi agy természetessége; kulcsszó: természetes
Milyen új eljárást, eljárásokat tesz lehetővé a hipertext és az új szövegszerkesztő program? kronologikus visszakövetés, alternatív változatok készítése és összehasonlítás
Milyen területeken lehet hasznosítani? szövegszerkesztő program: „egyetlen referenciális struktúra”
[2. FOGALMAK]
16. „egy új író-olvasó doboz”
Mi a link? Mihez hasonlítja? def. „lehetőség, hogy a szöveg egyik pontjáról a másikra ugorjunk”; „ugrópont”; mint a lábjegyzet, a lapszéli jegyzet
Hogyan definiálja Nelson a hipertextet? „a nonszekvenciális, azaz a folytonosság nélküli írást a maga tiszta formájában”; „a hipertext – nem-folytonos írás”
a szekvencia (’sorozat, sorrend, képsor’)
Mit érthetünk ezen a kifejezésen: szekvencia-kritika? „minden szekvencia önkényes”
egy példa az írás nem-folytonos formájára: Nabokov: Sápadt tűz
Mi a hiperfájl? „összetett dokumentum”, olyan számítógépes „tárolási rendszer”, amely nem blokkokban, hanem töredékekben őrzi a dokumentumokat, és azonnal képes kiválasztani bármely változat szükséges részét, hogy összehasonlítsa egy másikkal
17. Miben van véleményeltérés a „kezdők” és Nelson között? Hogyan képzeli N. az elektronikus publikációt? Mi lesz a szerzői joggal? kezdők: a publikálás on-line, de hagyományosan szekvencia-formában zajlik majd; Nelson: a felhasználók linkeket készítenek majd az egyes dokumentumok között; a jogdíj kérdése
[3. CÉL]
igazságos, szabályos, egyszerű rendszer; új nézőpontok megjelenése, publikussá válása, kisebbségi vélemények, demokrácia, pluralizmus, szabadság
Meg kell említenem a szabadságot. Kötelességemnek érzem mindig megemlíteni a szabadságot, mivel a komputer-konferenciákon a legtöbb felszólaló nem említi meg a szabadságot. A KOMPUTEREK CÉLJA AZ EMBERI SZABADSÁG. Aki azt gondolja, hogy másról van szó – a komputerek az elnyomás eszközei – az nagyon régi klisék áldozata, és nem figyelt eléggé. Van egy vízióm a 2020. évvel kapcsolatban; szeretném 20/20 Víziónak nevezni. Képzeljék el az embereket a képernyők előtt: ezermillió képernyő szerte a földön. És minden képernyő előtt ülő ember automatikusan és önhatalmúlag, kontroll nélkül bármely valaha publikált töredéket kivághat egy hatalmas közös állományból.[1]
[4. PÉLDA]
Nelson saját példái, ahol szintén üdvös lenne a hiperfájl-szerű rendszer
a szabad idézés és a Hamlet-példa: „tengernyi kín” helyett „ostrom”
To be, or not to be: that is
the question: Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Whether 'tis nobler in the mind to suffer Akkor nemesb-e
a lélek, ha tűri
The slings and arrows of outrageous fortune, Balsorsa minden
nyűgét s nyilait;
Or to take arms against a sea of troubles [siege?], Vagy ha kiszáll
tenger fájdalma ellen [ostroma],
And by opposing end them? S fegyvert
ragadva véget vet neki?
[5. METAFORÁK ÉS ANALÓGIA]
18. hipervilág: szabad kapcsolódás, kontextuális nyomonkövethetőség, jegyzetelhetőség-kommentárlehetőség, egységes látomás vagy részletek vizsgálata
Milyen új szakértőkre lesz szükség? Kikre emlékeztetnek a professzionális index-készítők? –ld. Bush nyomvonalazóit
káosz? az ablak- és üveglap-hasonlat – ld. Freud: A varázsnotesz
a szakirodalom hagyománya
19. „az eredmény látszólag dokumentumok anarchikus áradata, de végeredményben az irodalom is csak az”; szabályosság vagy káosz, „az irodalom természetes szerkezete”
Mi biztosítja a rendet?
számítógép vs. tévé – kapcsolatteremtés vs. elválasztás
[6. FELHASZNÁLÁS]
a kétüléses hipertext képernyő
új, közös társadalmi környezet
„elképzelem”, „a gyerekek birodalmakat és palotákat építenek”, mesevilág
19-20. a brontoszaurusz-példa
20. a felhasználhatósági kör: közös munka és játék; az iskola
Miért értelmetlen a hipervilágban tantárgyakról beszélni? mert „minden mindennel összefügg” – holisztikus szemlélet; tantárgy- és specializáció-kritika? – Bush
Milyen iskolai buktatókat segít elkerülni N. szerint a hipervilág? tanmenet, tantárgyak, személyes konfliktusok, megismerő stílus
21. utasítások vs. hipertext
tökéletes pluralizmus
a történelem és a történelmi film
az „egyre terebélyesedő fa” metaforája pl. a hiperköltészet: „szellemesen egymásba fonódó, akár rímelő szövegtöredékek kollázsai”, a kisebbségek hangja
22. a „jövőbe látó művészek” – ld. McLuhan
Ian Feldman: A Xanaduról. Ted Nelson 1990-es világkörüli útja, ford. Bartha Gabriella, in HyperText + MultiMédia, Artpool, Budapest, ld. www.artpool.hu/hypermedia/index.html; ld. még http://xanadu.com.au/media/nelson90.html
Mi az Egységes Adatstruktúra?
„transzkluzív fragmentumokból felépülő írási és publikálási rendszer”
a transzkluzivitás és a dokuverzum fogalma
Mik azok a transzkluzív fragmentumok? a transzklúzió egy dokumentum beiktatásának, idézésének olyan módja, amikor az nem veszti el aktuális kontextusát, de az új szöveg részévé sem válik
a „korlátozás” (limitation) fogalma; a korlátozáson alapuló információs rendszer
Hogyan jön az irodalom mint olyan a képbe? az irodalom mint analógia; irodalom: „egymással kapcsolatban álló gondolatok rendszere”, „papírból készült dokumentumok kezelését jelenti”
Mi a szó-kép kontinuum? a különböző médiumoknak megfelelő, információ-rögzítő és -átadó eszközök közös egysége (ld. az „Egységes Adatstruktúra Kora” kifejezést)
Thomas Khun: A tudományos forradalmak szerkezete; a paradigma és a paradigma-szakadék; a papír- és a komputer-paradigma
a nyitott (hipertextes) publikálás, teljes körű hozzáférhetőség és publikálási lehetőség
Miben rejlik a hipertext és a film közti analógia? a szoftver-írás mint filmművészet; diagramok, animációk stb.
50. a dokumentum és a szerzői jogdíj kérdése: a szerző és a szolgáltató (tárolóhely-forgalmazó) felelőssége (az utóbbi: kamionsofőr, nyomdász)
Mi a Xanadu? dokuverzum, ld. „a gyerekek birodalmakat és palotákat építenek”
a Xanadu mint „az irodalmi emlékezet mágikus helye”
A XANADU EREDETE
Samuel Taylor Coleridge: Kubla Kán vagy egy álombeli látomás. Töredék (1797) [A Kubla Kán elé írt prózaszöveg], in Péter Ágnes (szerk.): Angol romantika. Esszék, naplók, levelek, ford. Timár Andrea, Kijárat Kiadó, Budapest, 2003, 196-7. [Kubla Khan, Or, a Vision in a Dream. A Fragment, ld. http://etext.virginia.edu/stc/Coleridge/poems/Kubla_Khan.html ]
a szöveg közreadása: pszichológiai érdekesség és nem költészeti erény
1797, a szerző betegeskedése, egy tanya Porlock és Linton között
csillapítószer (laudanum, ópiumoldat), elszenderedés olvasás közben: „Purchas zarándoklata”
idézet: „Ekkor Kubla kán…”
Purchas, Samuel (1577?-1626), zarándok és utazási irodalom-kompilátor, hatalmas információ idegen országokról és kultúrákról – Purchas his Pilgrimage, or, Relations of the world and the religions obserued in all ages and places discoured, from the Creation vnto this present, 2nd edition, London, Printed by William Stansby for Henrie Fetherstone ... , 1614. (1625-ben bővítette.) [Purchas zarándoklata, avagy a világ és a vallások közti kapcsolatok vizsgálata minden korban és helyen, a teremtéstől máig, 4 kötetben. Az első rész Amerika, Ázsia, Afrika és a kapcsolódó részek vallás- és geográfiai történetét tartalmazza.]
3 óra alvás, álmában 2-300 sor, „a képek dolgokként tűntek elé, a megfelelő kifejezésekkel együtt, ám ő ezért a legcsekélyebb érzékelhető vagy tudatos erőfeszítést sem tette”
a porlocki ember, „üzleti ügyben”
a látomásból „halvány és elmosódott emlékek” maradtak, 8-10 tétova sor és kép
hasonlat: szertefoszlás, „akár egy folyó felszínén a kép, amikor a vízbe követ dobnak” – az emlékezetvesztés hasonlata, az egységes kép elvesztése, darabokra hullása
|
Then all the charm Is broken--all that
phantom-world so fair
|
Ott szertefoszlik minden báj a tündér látszat eltűnik, ezer körben szétszalad, mind eltorzítja a másikat. Maradj még, törékeny ifjúság! Alig emelted fel szemedet – A folyó majd újra kisimul, és visszatérnek a látomások! És ím, megáll, és a szerelmes formák elmosódott töredékei remegve összeállnak, és még egyszer utoljára tükörré válik a vízfelszín. (nyersfordítás, M.A.) |
Theocritus-idézet görögül: „I'll sing you a sweeter song another day.” (Theocritus, I. 145.) ’Szebb dalt éneklek majd egyszer néked.’
STC: „De eljő még a holnap.”
„emlékei maradványai”, a Kubla Kán
In Xanadu did Kubla Khan Down to a sunless sea. So twice five miles of
fertile ground
But oh ! that deep romantic
chasm which slanted
The shadow of the dome of pleasure Floated midway on the waves; It was a miracle of rare
device,
In a vision once I saw: And on her dulcimer she played, Singing of Mount Abora. Could I revive within me Her symphony and song, To such a deep delight 'twould win me, That with music loud and long, I would build that dome in air, That sunny dome ! those caves of ice ! And all who heard should see them there, And all should cry, Beware ! Beware ! His flashing eyes, his floating hair! Weave a circle round him thrice, And close your eyes with holy dread, For he on honey-dew hath fed, And drunk the milk of Paradise.
|
Kubla
kán tündérpalotát
De
óh, amott a cédrusfödte bércen Micsoda
vad hely! démon-kedvesét sem A
kéjpalota nézte sok száz és egy zene volt a forrás és a barlang, egy ütem. Ritka művészet, ihlet és csoda: jégbarlangok és napfénypalota!
Ismertem egy lányt valaha, látomás lehetett: Abesszinia
lánya volt, hogy
felépítném csupa
|
2. A hipertext ideája (Nelson és Coleridge)
Nelson-ismétlés
– a hiperfájl fogalma
– a professzionális index-készítők
– tantárgy- és specializáció-kritika (Schiller és az esztétika, Nietzsche és jelen)
Feldman-kiegészítés Nelsonhoz
– transzklúzió, transzkluzív fragmentumok
– az irodalom-analógia
– papír-paradigma és komputer-paradigma; text-paradigma és hipertext-paradigma
A Xanadu (fantázianév)
– ColeridgeXA (Prózaszöveg és Kubla Kán)
– NelsonXA
A KÉT XANADU-PROJEKT ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Kubla Kán, vagy álombeli látomás és a Nelson-féle hipertext kapcsolata
1. Nelson a Xanadut „az irodalmi emlékezet olyan mágikus helyeként fogja fel, ahol soha semmi sem vész el, minden megőrződik”[3]
2. az emlékezet témája a Kubla Kán-ban (motívumok, emblémák):
– Alph: mitikus név, jelentése: 1. Alfa (’kezdet’), 2. Alpheus[4]
– „meandering with a mazy motion”, maze: ’útvesztő’, mazy, amazing: ’elképesztő, lebilincselő, megzavaró’
– a tükör és a zene kapcsolata: „A kéjpalota nézte sok száz lenge tornyát a vízen és egy zene volt a forrás és a barlang, egy ütem” (kiem. M.A.)
– zene és visszatükrözés: „zendülne csak szívemben még egyszer a dala […] felépítném csupa muzsikából […] s mind látná, aki hallana”, ld. „a képek dolgokként tűntek elé, a megfelelő kifejezésekkel együtt” (Prózaszöveg)
– a mágikus zene és annak hatása analóg a vízben tükröződő képek valódiságával
– felépítném: visszatükrözném
– az emlékezés többszörös feltételezettsége (zendülne, felépítném, látná, hallana)
3. a felkavart víz metaforája és az „intertvingularitás” eszméje
– Nelson idézi Coleridge versét:
|
Then all the charm Is broken--all that phantom-world
so fair
|
Ott szertefoszlik minden báj a tündér fantomvilág eltűnik, ezer körben szétszalad, mind eltorzítja a másikat. Maradj még, törékeny ifjúság! Alig emelted fel szemedet – A folyó majd újra kisimul, és visszatérnek a látomások! És ím, megáll, és a szerelmes formák elmosódott töredékei remegve összeállnak, és még egyszer utoljára tükörré válik a vízfelszín. (nyersfordítás, M.A.) |
– részlet egy Nelson-interjúból (Wired):
A legelső történet, amit Nelson elmesélt nekem, a zavaros víz látomásából eredt. Nelson számára a nagyapja csónakja alatt örvénylő áramlások jelentették minden viszony átváltozását, és azt a helyrehozhatatlan felbomlást, amely az idő áramlásának tudható be. Xanadu-tervezete által remélte megszervezni a káoszt, megzabolázni ezt az áramlást.[6]
– Belinda Barnet:
Xanadu azt jelentette számára, hogy megszervezhetővé válik a káosz, és az időfolyamot csatornázni lehet, és ugyanakkor megőrizhető lesz minden „valóságos kapcsolat”, amely azt egyben tartja. De Coleridge-dzsal ellentétben Nelson hitte (és még ma is hiszi), hogy az emberi gondolkodás „intertvinguláris” természete egyben legnagyobb esélye is.[7]
– Nelson:
„A kölcsönös hálózatosságot [intertwingularity] általában nem ismerik el, és az emberek úgy tesznek, mintha a dolgokat alapvető hierarchikusan, kategorikusan és sorrendiségben tudnák tartani, holott ez nem igaz. Minden nagyon bonyolultan és kölcsönös módon kapcsolódik össze.”[8]
A tudás, amit egymásnak átadunk, egy hatalmas, intertvinguláris hálózat (DM, p. 156), a tudás különböző ágazatainak és területeinek összegzése.[9]
az emberi tudás természete: ’az emberi tudásban rejlő kölcsönös kapcsolatok bonyolult szövedéke’, ’hálózat’;
intertvingularitás: kölcsönösség, összehasonlíthatóság, hálózatosság (vs. egyedülállóság, páratlanság)
3. A memex (Vannevar Bush)
Ismétlés: Nelson és az intertvingularitás fogalma
– Nelson hivatkozásai az irodalomra: 1. az intertvingularitás az irodalomban (szép- és szakirodalom) 2. a Xanadu/Kubla Kán és Coleridge: az „irodalmi emlékezet mágikus helye”
– Nelson olvasata; Coleridge olvasata, az olvasatok különbsége (a víz és a tükör metaforái)
– Nelson célja: a tökéletes vagy „paradicsomi” emlékezet (reprezentáció), mégpedig egy mesterséges protézis (apparátus, technikai eszköz), valamint a hipertextuális hálózatosság segítségével (intertvingularitás)
– Mi az, ami ezt lehetetlenné teszi (Nelson: eddig lehetetlenné tette)? a specializáció problémája az emberi kultúrában
Schiller Levelek az ember esztétikai neveléséről
– fizikai, esztétikai és morális emberi stációk
– a görög és az újabbkori ember különbsége: természet és értelem
Miért minősült az egyes görög ember kora képviselőjének, s miért nem merheti ezt az újabbkori egyes ember? Azért, mert amannak a mindent egyesítő természet, emennek a mindent szétválasztó értelem adta formáit.
– a kultúra ambivalens szerepe a modern korban: szétszakítás
Maga a kultúra ütötte e sebet az újabb emberiségen. Mihelyt az egyik oldalon a kitágult tapasztalat és a határozottabb gondolkodás szükségessé tette a tudományok élesebb szétválasztását, a másikon az államok bonyolultabb óraműve a rendek és foglalkozások szigorúbb elkülönülését, szétszakadt az emberi természet belső köteléke is, s vészes harc osztotta meg harmonikus erőit. Az intuitív és a spekulatív értelem most ellenséges érzülettel oszlottak szét különböző területeiken, ezek határait most bizalmatlansággal és féltékenységgel kezdték őrizni, s azzal a szférával, amelyre az ember korlátozza működését, önmagában is oly urat adott magának, aki nem ritkán a többi képesség elnyomásával szokta végezni. Emitt a dúsan hajtó képzelőerő pusztítja el az értelem fáradságos ültetvényeit, amott az absztrakció szelleme emészti meg a tüzet, amelyen melegednie kellett volna a szívnek és lángra gyúlnia a fantáziának.[10]
– az írás és a „gyakorlott emlékezet” szerepe – a mesterséges (külső) „emlékezetek” hibáztatása
A holt betű helyettesíti az eleven értelmet, és gyakorlott emlékezet biztosabban vezet, mint zseni és érzés.[11]
– a schilleri megoldás az „átmenetre”: a művészet
Nietzsche A történelem hasznáról és káráról
– a történelem által nyomasztott ember (ld. pozitivizmus)
– élet és történelem; az ember boldogtalansága és az állat boldogsága
– felhalmozás, „emberhez hasonló felhalmozódások”
– a nietzschei megoldás: a görög kulturális káosz és az abból való kigyógyulás allegóriája („Ismerd meg önmagad!”)
– a nietzschei radikalitás ambivalenciája
A MEMEX
Vannevar Bush: Út az új gondolkodás felé (Ahogyan gondolkodhatnánk), ford. Ivacs Ágnes, in HyperText + MultiMédia, Artpool, Budapest, ld. www.artpool.hu/hypermedia/index.html
angolul V. Bush: As We May Think, The Atlantic Monthly, 1945, július, ld. még http://www.theatlantic.com/doc/194507/bush.
Vannevar Bush és a hipertext eszméje
specializáció, kultúra
Mi az, ami nem engedi kibontakozni az emberi fejlődést? „A specializáció térhódításával zsákutcába jutottunk.”
információ és kommunikáció; labirintus
Miért lehet ambivalens a viszonyunk a specializációhoz? egyszerre jó és rossz
Miért hasznos a specializáció és miért nem az, vagyis miért gátolja a további fejlődést? az információkeresés problémája; az eredmények átadásának és áttekintésének módszerei és elavulásuk – ld. a felfedezés/gyarmatosítás és az utánpótlás/információáramlás problémáját
4. a „fonál” és a „labirintus” metaforája, angolul: maze – ’útvesztő’ [for threading through the consequent maze to the momentarily important item; he builds a trail of his interest through the maze of materials], ld. Alph „meandering with a mazy motion”, in Xanadu
Labyrinth 1387, from L. labyrinthus, from Gk. labyrinthos "maze, large building with intricate passages," esp. the structure built to hold the Minotaur, from a pre-Gk. language; perhaps related to Lydian labrys "double-edged axe," symbol of royal power, which fits with the theory that the labyrinth was originally the royal Minoan palace on Crete and meant "palace of the double-axe." Used in Eng. for "maze" early 15c., and in figurative sense of "confusing state of affairs" (1548).[12]
rekord, tudás, tudomány, kommunikáció
3. Mit jelent a rekord szó? a rekord jelentése: 1. az eredmények feljegyzése, az adatrögzítés eljárásai, a rögzített adat fizikai formájában, a rögzítési eljárás során produkált (elektromos) jel; 2. mindenfajta rögzített lexikális vagy képi adat, és az elődeinktől örökölt teljes tudásanyag; 3. az emberi faj krónikája
Milyen magyar szóval adhatnánk vissza? feljegyzés, adat, írás
a „tudományos rekordkészítés” új és hatékony segédeszközei (fotocella, stb.)
Mi a rekordkészítés eszközeinek problémája? ld. Leibnitz és a számítógép esete, az ókori Egyiptom és az autó esete; a technikailag fejletlen kor nem képes létrehozni, még ha fel is találja; bonyolultság és megbízhatatlanság szinonímák
az új gondolkodás és az eszközök
Mi vezet az új gondolkodás felé? „A megbízható, olcsó, bonyolult eszközök korát éljük. Ezek vezetnek az új gondolkodás felé.”
5. Mi a fényképezés fejlődésének logikus végeredménye? a dió nagyságú fényképezőgép
Milyen a sztereoszkopikus (térhatású) fényképezés? térhatású, két tárgylencsés
5-6. Milyen rögzítő eljárásokat említ meg B.? a „száraz fényképezés” (polaroid, dr. Edwin Land, 1947); a fax (facsimile); a mikrofilm
Ezek milyen szempontból előnyösek? kicsinyítés, gyorsaság, egyszerűség, olcsóság, sokszorosíthatóság, tömöríthetőség
rekordkészítés
Ti hogyan készítetek rekordot? toll, írógép, rekord
Hogyan lehet meggyorsítani a rekordkészítés folyamatát? az áttételek (médiumok) számának csökkentése, a folyamat gépiesítése
Mi a baj a mai nyelvekkel B. szerint? nem alkalmasak a gépiesítésre
7. Vocoder: egy gép, amely ír, ha beszélnek hozzá
Milyen fázisai vannak a kutatómunkának? 1. megfigyelés, adatgyűjtés/rögzítés 2. kiválasztás és beillesztés
Mit érthetünk „beillesztés” alatt? hasonló anyagok kiválasztását
Ezt hogy nevezzük az irodalomtudományban? idézetelés, hivatkozás
Mi az, ami helyettesíthető mechanikus eszközökkel, és mi az, ami nem? az érett, kreatív gondolkodás nem, de a rutinműveletek igen
a tudományos logika; a szimbolikus logika és az intuitív ítéletalkotás fontossága a matematikában
rekordhasználat; szelekció
Mi a rekord használatának legfontosabb része és egyben a legproblematikusabb? „a rekord használatának legfontosabb része a szelekció”; az anyag „archaikus építészeti formákba van bezárva”
indexelés vs. asszociáció; asszociáció és szelekció; a memex
11. Mi az oka annak, hogy képtelenek vagyunk elérni a rögzített adatokat? „főként az indexelő [tároló] rendszerek természetellenessége az oka annak, hogy képtelenek vagyunk elérni a rögzített adatokat”
Melyek az alfabetikus/numerikus adatrögzítés hátrányai? alosztályról alosztályra kell haladni (linearitás), egy helyen van az adat, szabálykövetésre van szükség,
Mi az alternatívája az indexelő adatrögzítésnek? az asszociáció
„Az asszociáció útján történő szelekció gépesíthető, ellentétben az indexeléssel történő szelekcióval.”
Mi a memex? „gépesített magánakta vagy -könyvtár”; „az emlékezőtehetség meghosszabbítója” [„It is an enlarged intimate supplement to his memory.”]
Hogyan működik a memex? a mikrofilm; betöltés (száraz fényképezési eljárással), kódfüzet, jegyzetkészítés távíró-eljárással
Mi a memex és az Internet között a különbség? az adatok az utóbbi esetében nem otthon tárolódnak
összekapcsoló indexelés, nyomvonal, nyomvonalvágó
12. Mi az összekapcsoló indexelés? „utasításunkra bármelyik tétel azonnal és automatikusan kiválaszt egy másikat” – az asszociáció gépiesítése
Hogyan alakul ki egy nyomvonal? „Mindez pontosan úgy működik, mintha valós tárgyakat (cédulákat?) gyűjtöttünk volna össze különböző helyekről, és kapcsoltunk volna egybe egy új könyvvé.”; az íj nyomvonala Bushnál
13. Mely könyvtípusokat említi B. az otthoni nyomvonalkészítésre illetve -kiegészítésre alkalmasnak? lexikonok, jogi szakkönyek, szabadalmak, orvosi szakkönyvek, stb.
Ki a nyomvonalvágó (trail blazer)? „nyomvonalak szövevénye”, angolul mesh of associative trails ’háló’
az érzékszervi érzékelésnél közvetlenebb érzékelési eljárások; a test
14. „a felejtés privilégiumának” visszaszerzése, ld. Platón
a nagy rekord, az emberiség krónikájának elsajátítása vagy a háborúban való elpusztulás – e két lehetőség áll fenn a tudomány fejlődésével
a bushi „nagy rekord” – ld. Nelson hiperfájlját, hipertextjét
4. A hipertext retorikája; az allegória (Roland Barthes)
Ismétlés
a specializáció és a kultúra schilleri, nietzschei, bushi kritikája, valamint az említett szerzők megoldási javaslatai
1/a. a retorika és a hipertext hasonlósága struktúrában, működésmódban, elvben
Miért hasonlítja Roland Barthes gépezethez vagy számítógéphez a retorikát? Ld. Roland Barthes: A régi retorika (Emlékeztető), ford. Szigeti Csaba, in Thomka Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei III., Jelenkor Kiadó, Pécs, 1997, 69-178.
„a retorika mestersége finoman megszerkesztett gépezetként képzelhető el, vagy mint valamely műveleti fa, beszédelőállításra alkalmas számítógépes program” (74.), ld. még Diderot harisnyakészítő masinája (116.): textilből harisnyát; retorika: szavakból beszédet; memex: adathalmazból nyomvonal (Bush), hipertext: hálózatból információ
Platón ún. „felosztáskedvelő retorikájával” kapcsolatban (79.): „nagyban hasonlít egy kibernetikus, számítógépes programra: minden egyes választás meghatározza a következő alternatívát; vagy inkább a nyelv paradigmatikus szerkezetére hasonlít, ahol a binárisokat egy megjelölt és egy nem megjelölt terminus alkotja: itt a megjelölt terminus viszi előre az alternációs játékot, ld. Platón módszere és a tanítvány „válaszoló engedménye” – áterotizált retorika, dialektika, együttgondolkodás, a retorika szerelmi párbeszéd – interaktivitás, ahol Platón a gép, a tanuló a „felhasználó” (tkp. barkohba)
Barthes platóni példája: a szofista meghatározása (a vadászat metaforájával)
Kérdés: mi a Szofista? minta és elemzés (Platón: A szofista)
Platón: „minta” egy nagyobb feladathoz: Mi a horgász? definíciós kísérlet, kissé módosítva
– a horgász: mesterség vagy képesség (szerzett vagy birtokolt, kulturális vagy hozott anyag)
– mesterség: szerző (tanulás, pénzkeresés, versenyzés, vadászat) vagy alkotó
– szerző: „kölcsönös önkéntesség” (pl. csere révén) vagy „kézrekerítés” (erőszakkal)
– a kézrekerítés tárgya: lelkes lényekre vagy élettelenekre (pl. arany, pénz rablással)
– élőlényekre: gyalogjárók vagy úszó/vízi állatok
– vízi állatokra: madarászat vagy halászat
– halászat: bekerítéses halászat vagy megsebző halászat
– megsebző halászat: tűz fényénél történő (éjszakai) vagy horgos (szúró) halászat
– horgos (szúró-módszeres) halászat: szigonyhalászat (felülről lefelé) vagy horoghalászat/horgászat (alulról)
A horgász az, aki mestersége szerint alulról felfelé szúrva, horgos megsebzéssel halászik (horgászik) vízi állatokra, erőszakos kézrekerítéssel szerző módon.
Mi a szofista? definíciós kísérlet
– vadászat: vízi vagy földi
– földi: vadra vagy emberre
– emberre: fegyverrel vagy szóval/meggyőzéssel
– meggyőzéssel: közösségben vagy egyenként
– egyenként: ajándékkal vagy haszonnal kecsegtetve
– haszonnal kecsegtetve: elemi szükségből (Behízelgő) vagy pénzért (Szofista)
A szofista az, aki pénzért haszonnal kecsegtetve győzi meg az egyes embert, mintegy a szárazföldi vadászat mintájára.
Miért állíthatjuk ezt párhuzamba a hipertexttel? a módszer (interaktivitás): a „digitális” és dialektikus haladvány; a hálózat
Mi köze a lónak a Ferrarihoz? definíciós kísérlet
– a Ferrari-ló: élő vagy élettelen
– élettelen: döglött vagy megformált
– megformált: kitömött forma vagy kitalált forma
– kitalált forma: egyedi vagy sokszorosított
– sokszorosított: játék (esztétikai cél) vagy jel (kommunikációs cél)
– jel: rajzolt vagy domborított
Ferrari-embléma
1/b. A retorika részei: invenció, diszpozíció, elokúció, akció, memória
az invenció: az érvek/az információ fellelése és nem felfedezése, összefüggésben a hely (topika) fogalmával, az invenció „keresgélő járkálás”; „érvelő formák hálója”, valamint módszer (természet-ellenesség)
topika
– mint módszer: az érvek megtalálásának művészete
– mint rács vagy rekesz-rendszer („a lappangó bábája”): a tárgy „átpasszírozása” az üres formák rácsán ahhoz, hogy érveket találjon; egy „majdnem kibernetikus útvonal”, hogy meggyőző beszédet gyártsunk (ld. fent Platónt); hasonlóan egy weboldal struktúrájához, ld. még útlevél, adatlap
egy játék: ki? mit? hol? kinek a segítségével? miért? hogyan? hányszor?
Lamy helyei (17. szd.): nem, elkülönítés, [meghatározás] a részek előszámlálása, etimológia, nyelvi kapcsolatok (a szótőhöz társítások területe), összehasonlítás, elvetés, hatások, okok stb.
egy beszéd készítése a hipertextről Lamy alapján, toposzok és válaszok
Mi a hipertext? a kultúra vagy az ipar része (régi marxista dumával: a felépítmény vagy az alap része); vagy médium vagy üzenet (ld. Arisztotelész)
Ha médium, mi különíti el más médiumoktól? a hálózatosság szempontja (szemben a linearitással), az interaktivitás szempontja (szemben az olvasással)
Milyen fajtái vannak? szabad és védett, világháló és hordozón létező (pl. CD-n), szöveges és multimediális
Mit mond a szó etimológiája? hiper + text: ’túl(i)’ + ’szöveg/t’
Milyen kapcsolatok tárhatók fel a rokon szóalakokkal? hiperkultúra, hiperfájl, hipermangán, hiperaktív, hiperbola stb..; intertext, architext, paratext, kibertext
Mivel áll a hipertext kizáráson keresztül kapcsolatban? a könyvvel? a szöveggel? az emberi aggyal? a papírral?
– mint közhelyek gyűjteménye: pl. modoros szerénykedés (ld. szakdolgozatok); az eszményi vidék: ld. a Kubla Kán Xanadu-ját (ítélkező nem: „a bizonyítékot annak a helynek a jellegére kell alapozni, ahol a tett megtörtént”, vagyis: Columbo egy filmgyárban történt gyilkosságot vágással old meg; Nelson a hipertext fantázianevét egy az emlékezet mágikus helyéről szóló költeményből kölcsönzi)
2. az allegória története, a hipertext nyelvi vagy allegorikus struktúrája (Benjamin, Gadamer)
Mi köze van az allegóriának a hipertexthez?
példa: tipológiai szimbolizmus, az Ószövetség keresztény kanonizációja, allegorikus olvasás: Ádám, Izsák, Mózes, József, Jónás stb. krisztianizálása – Jézus előképei, anticipálói, allegorikus alakjai, típusai (a kétféle olvasás: szószerinti és allegorikus-előképi; Órigenész hármas felosztása: szószerinti, erkölcsi, lelki értelem)
Miért hipertextuális ez az olvasás? a Biblia „mágikus ablakai”, allegorikus helyei
az allegória mint jel, ld. Hans Georg Gadamer: „Az élményművészet határai – Az allegória rehabilitációja”, in Hans-Georg Gadamer, Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata, ford., utószó Bonyhai Gábor, Gondolat, Bp., 69-76.
a zseni és megéltség mint az élményművészet értékfogalmai, valamint ezek kritikája: a műalkotás nem önkifejezés (egy zseniális ember műve), hanem egy struktúra vagy egy háló; „a műalkotást nem az élmény valódisága vagy kifejezésének intenzitása, hanem a szilárd formák és közlésmódok művészi összeillesztése teszi műalkotássá” – összeillesztés: képekből montázs vagy kollázs; hangminták (sample-k) összeillesztése zenévé; morfémákból szavak, szavakból mondatok = nyelv; a Mátrix problémája esztétikai problémaként is felfogható
költészet és retorika egymás mellett még a 18. szdban is, Kantnál pl. (mindkettőben érzékiség és értelem); a retorika 19. szd-i leértékelődése, a költészet felértékelése mint a zseni tudattalan alkotása, majd ennek kritikája a 20. szd-ban
a szimbólum és az allegória története
kezdetben az allegória és a szimbólum közös jelentése: valami mást jelent, reprezentál valamit
allegória – logosz-szerű reprezentáció, retorikai-hermeneutikai fogalom
szimbólum – nem korlátozódott a logosz szférájára, „dokumentum”, „jelenlét”, reprezentáló funkció az „itt és most” alapján
keresztény allegorizálás: az értelmezés allegorikus és a megismerés szimbolikus eljárása analóg: az istenit nem lehet másból megismerni, mint az érzékiből
a szimbólum elszakadása az allegóriától: nem-önkényes jelhelyettesítés, hanem láthatatlan összefüggés a metafizikaival
az allegória jelentésbővülése beszédalakzat, értelmezéssel nyert értelem és absztrakt fogalmak adekvát képi ábrázolása
a 18. szd.-ra: szimbólum: belsőleg és lényegileg jelentéses, érzéki és nem-érzéki egybeesése (belső, művészet) – allegória: külsőséges és mesterséges jelentés, az érzéki jelentéses vonatkozása a nem-érzékire (külső, nem-művészet)
a szimbólum felértékelése
Kant: séma vs. szimbólum (közvetlenség vs. közvetettség), analogikus gondolkozás, a nyelv szimbolikus munkája (vagy metaforatermelő képessége), a szép és az erkölcsi jó viszonya: „A szép az erkölcsi jó szimbóluma.”
Schiller, Schelling
a szimbolikus művészet aránytalansága (Hegel: Esztétika, a Keletről, vagy a fenséges témája)
az allegória leértékelése
20. szd.: a retorika és az allegória strukturalista emancipációja (ld. még Saussure stb.)
5. A technikai reprodukció (Walter Benjamin)
Ismétlés és pótlás:
A hipertext retorikája
1. metaforikus jelleg: a hipertext szótára mint katakretikus szótár
2. a retorika mint „számítógép”, a platóni dialógusok „nyitottsága”, dialektikus jellege, a tanítvány „válaszoló engedménye” (Roland Barthes)
3. ami kimaradt: a hipertext allegorikus jellege (Gadamer alapján)
Walter Benjamin: A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában, Kurucz Andrea új fordítását átdolgozta: Mélyi József, http://aura.c3.hu/walter_benjamin.html Ezt a fordítást kérem használni. Valamint felhívom a figyelmet a jegyzetek fontosságára.
Kérdés: mi köze a technikai reprodukciónak a hipertexthez?
– Walter Benjamin
– az „újonnan bevezetett művészetelméleti fogalmak” kritikai jellege
– a mű mint a technikai reprodukció tárgya és a technikai reprodukció mint mű (a film)
– a valódiság, az „Itt és Most”; az áthagyományozhatóság és autoritás (eredetiség); az aura fogalma (etim.), a sokszorosítás és az aktualizálás; a likvidálás fogalma
– a kultusz: távolság/közelség, megközelíthetetlenség, hitelesség
– kultikus vs. kiállítási érték
– az emberi arc (portré, etim. portraire – ’to trace, draw forth’, ’kihúzni, lerajzolni’)
– a művészet autonómiája és ennek megszűntetése a tr. által – a művészet funkcióváltása, ld. a korai filmelmélet „erőszakossága”? (Duhamel-idézet: mi ebben az erőszakos B. véleménye szerint: ima, kultusz, titokzatosság, poétikus álom, hieroglifák, szakralitás, természet-felettiség, valamint a sztár fogalma)
– a színházi és a filmszínész különbségei
– az apparátus fogalma (etim.! készülés, előkészület – eszköz, szerszám, készülék)
– a színész kellékké válása és a kellék színésszé válása; a montázs fogalma: vágás, másodlagos természet (ld. SL: second life, mátrix), az operatőr és a festő (metafora: a sebész és a mágus; totalitás és részekre szabdalás), a valóság filmbéli ábrázolásának jelentősége a mai ember számára
– a filmszínész áru- és statiszta-jellege; irodalmi analógia: íróvá válni – szakértővé válni (SZU, irodalmi illetékesség, szovjet film vs. nyugati film); Huxley! (21. láb)
– a dadaizmus „barbarizmusai”: a botrány taktilis minősége (tango – megérint), a film taktilis jellege (lökésszerűség), sokkhatása
– a tömegfilm Duhamel-féle kritikája, koncentráció/kontempláció és/vagy szórakozás; az építészet mint minta a kikapcsolódó befogadásra: az épületek befogadása (taktilis és optikai befogadás)
Részletes vázlat
– Walter Benjamin és a korszak (fasizmus); a tanulmány születése (1936), szerkezete
– Előszó: Benjamin marxi fogalmai, az elmélet érvényességének kérdése (alap és felépítmény, osztály nélküli társadalom, termelési viszonyok); az „újonnan bevezetett művészetelméleti fogalmak” kritikai jellege
I. a reprodukciós technika állomásai; a rögzítő gyorsaság, a jelen megragadása mint a modern kor igénye [ld. Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról]; a mű mint a technikai reprodukció tárgya és a technikai reprodukció mint mű (a film) – hogyan hat vissza a műalkotás fogalmára?
II. a valódiság fogalma: Itt és Most, a valódi/eredeti mű és a történelem; a manuális reprodukció (vagy a természetes optika) és a technikai reprodukció különbségei; egy dolog valódisága – az áthagyományozhatóság, autoritás (egyszeriség/egyediség, eredetiség); az aura fogalma és viszonylagossága (ld. 3. lábjegyzet); anyagi tartósság és történelmi tanúságtétel (4. láb: rivalda és vászon ellentéte); a technikai reprodukció hatása az aurára, a sokszorosítás és az aktualizálás („a hagyomány birodalmának megrendülése”); a film szerepe és a kulturális örökség; a likvidálás fogalma
III. az aura definíciója a természeti tárgyak mintájára [az aura szó etimológiája: Gr. ’szél, lég/lélegzet’]; a tömegek szerepe az aura megszűnésében; egyszeriség és tartósság vs. pillanatnyiság és megismételhetőség; az aura mint héj, ld. mag-metafora
IV. az egyediség fogalma és a hagyomány összefüggésrendszere (kultusz, távolság/közelség, megközelíthetetlenség, hitelesség); a l’art pour l’art mint a művészet teológiája; a művészet társadalmi funkciójának megváltozása: rituálisból politikaiba; a film technikai reprodukciója
V. kultikus vs. kiállítási érték, történeti folyamat (oszcilláció és emancipáció)
VI. az utolsó kultikus érték: az emberi arc (portré, etim. portraire – ’to trace, draw forth’, ’kihúzni, lerajzolni’); Atget jelentősége, fotói Párizsról (metaforák: „tetthely”, „bizonyíték”, történelmi folyamat), a képfelirat mint parancsoló „útmutatás” (ld. embléma – allegorikus jelleg); a film „feliratai” (felirat, aláírás)
VII. a művészet autonómiája és ennek megszűntetése a tr. által – a művészet funkcióváltása (meddő a kérdés: művészet-e a fotográfia/a film); a korai filmelmélet „erőszakossága”? (egy idézet innen, majd egy kérdés: mi ebben az erőszakos B. véleménye szerint: ima, kultusz, titokzatosság, poétikus álom, hieroglifák, szakralitás, természet-felettiség)
VIII. a színházi és a filmszínész különbségei; az apparátus fogalma (etim.! készülés, előkészület – eszköz, szerszám, készülék), az apparátus „állásfoglalása” (nézőpont-kiválasztás); az optikai tesztek, a személyes kontaktus hiánya, a teszt fogalma (vs. kultusz); a szakmai alkalmassági vizsga és a filmfelvétel analógiája (Brecht)
IX. közönség vagy felvevőgép (Pirandello), a színész kellékké válása és a kellék színésszé válása (a színész és a tárgy kapcsolata, 19. láb.), a filmszínész darabjai, a gépezet fogalma, a montázs fogalma, a beleélés fogalma
X. a tükörkép transzportálhatósága (a sztár és a diktátor párhuzama, ld. 20. láb), a film válasza az aura elsorvadására: a sztár; a filmszínész árujellege, statisztává válni – irodalmi analógia: íróvá válni – szakértővé válni (SZU, irodalmi illetékesség, szovjet film vs. nyugati film); Huxley! (21. láb)
XI. a film és a színház különbsége az illúzió beláthatóságának szempontjából, a film illúziókeltő természete mint „másodlagos természet” – a vágás, „behatolás a valóságba”, a „közvetlen valóság” megjelenésének esélye a technikában, az operatőr és a festő (metafora: a sebész és a mágus; totalitás és részekre szabdalás), a valóság filmbéli ábrázolásának jelentősége a mai ember számára
XII. a tömegek progresszív magatartása, maradiság és progresszió (Picasso és Chaplin)
– a művészet társadalmi jelentőségének csökkenése: a kritikus és a műélvező magatartás szétválása (polgári művészet), a művészet társadalmi jelentőségének növekedése: a kritikus és a műélvező magatartás egybeesése (mozi), a kollektív recepció; a tömeg önmagát megszervezése és ellenőrzése
XIII. a film és a pszichoanalízis párhuzama (elemezhetőség, egzaktság), művészet és tudomány közeledése, egybeesése a filmben, filmi technikák (nagyítás, lassítás stb.): „a már ismertben valami teljesen ismeretlen” – az optikai tudattalan fogalma
XIV. új művészeti formák jelei, a kereslettermelés eszközei (pl. a technika előrejelzései, a hagyományos művészeti formák „erőlködése”, ld. a dadaizmus barbarizmusai, a befogadás átalakítása), a dadaizmus és a piac (összehas. a filmmel, értékesíthetetlenség), botrány: elmélyülés és kikapcsolódás, csábító látvány és lövedék (a botrány taktilis minősége: tango – megérint), a film taktilis jellege (lökésszerűség), az asszociációs lánc, a film sokkhatása (igény a sokkra, ld. 29. láb), a dadaista és a filmi sokk közti különbség (morális és technikai sokk), kubizmus, futurizmus, és a bennük megjelenő apparátus (ld. 30. láb)
XV. a tömegfilm Duhamel-féle kritikája, koncentráció/kontempláció és/vagy szórakozás; az építészet mint minta a kikapcsolódó befogadásra: az épületek befogadása, a befogadás taktilis és optikai módjai, a film mint tanulóiskola: szórakozás, vizsgáztatás, figyelem nélküli véleményező magatartás
Utószó:
– a fasizmus és a proletarizálódó tömeg viszonya a tr körén belül
– a tömegek megnyilvánulása, a tömegek reprodukciója mint hatásos jelenség a tr körén belül
– a politikai élet/a háború esztétizálása a fasizmusban
– a háború politikai és technikai célzata
– a háború mint a termelőerők természetellenes értékesítése
– az imperialista háború definíciója (a technika lázadása: természetes anyag helyett „emberanyag”)
– a Marinetti-féle háború a tökélyre vitt l’art pour l’art (a magát mutató technika)
– a kommunizmus mint a művészet esztétizálása
ld. még: kapcsolódó/kiegészítő részek: a montázs mint a technikai sokszorosítás egy eszköze (Szergej Mihajlovics Eisenstein, Lev Kulesov, Pudovkin); az eredetiség kritikája
Lev Kulesov: A montázs mint a filmművészet alapja, in Filmművészet és filmrendezés, vál. Zalán Vince, Gondolat, Budapest, 1985, 86-98.
Pudovkin, V.I., A filmrendező és a filmszínész művészete, vál., szerk., jegyzetek Homoródy József, ford. Háy Gyula és Mérei Ferenc, Bp., 1965, 23-84.
6. Az Árkádok-tervezet (Benjamin)
Ismétlés és pótlás:
valódiság, aura, kultikus és kiállítási érték, technikai reprodukció
– a színházi és a filmszínész különbségei
– az apparátus fogalma (etim.! készülés, előkészület – eszköz, szerszám, készülék)
– a színész kellékké válása és a kellék színésszé válása; a montázs fogalma: vágás, másodlagos természet (ld. SL: second life, mátrix), az operatőr és a festő (metafora: a sebész és a mágus; totalitás és részekre szabdalás), a valóság filmbéli ábrázolásának jelentősége a mai ember számára
– a filmszínész áru- és statiszta-jellege; irodalmi analógia: íróvá válni – szakértővé válni (SZU, irodalmi illetékesség, szovjet film vs. nyugati film); Huxley! (21. láb)
– a dadaizmus „barbarizmusai”: a botrány taktilis minősége (tango – megérint), a film taktilis jellege (lökésszerűség), sokkhatása
– a tömegfilm Duhamel-féle kritikája, koncentráció/kontempláció és/vagy szórakozás; az építészet mint minta a kikapcsolódó befogadásra: az épületek befogadása (taktilis és optikai befogadás)
Kérdés: mi köze a technikai reprodukciónak a hipertext „apparátusához”?
dekontextualizáció, sokszorosítás, aura-, kultusz- vagy eredetiség-kritika, interaktivitás stb.
1. Walter Benjamin aktualizálása
– a hipertext-diskurzus és az ún. Árkádok-tervezet hagyománya: a 19. szd-ban kialakuló dekontextualizáló és allegorikus montázs-hagyomány benjamini feldolgozása, illetve ennek posztmodern felelevenítése, valamint kapcsolata a hálózattal
– Greg Ulmer hivatkozása Benjamin Árkádok-tervezetére
– a cédula-idézetek implicit könyv-kritikája („Hites könyvvizsgáló”)
– Német emberek: a levélgyűjtemény [ezeket a témákat bővebben ld. a ht. pedagógiája, a ht. ideológiája c. előadásokban]
2. Walter Benjamin: A második császárság kora Baudelaire-nél
– tervezett kötet: Párizsi passzázsok – a 19. szd-i Párizs kultúrájának és társadalmának nagy archívuma, tablója; ebben: találmányok, társadalom- és médiatörténet, embertípusok és irodalmi műfajok, allegóriák, mindez Baudelaire tükrében, perspektívájából, segítségével
– képviselői: a kószáló (flaneur) szemben a céltudatos haladóval, a bohém, a hivatásos (titkos konspirációkat folytató) összeesküvő, az allegóriákat kedvelő író (Baudelaire: rongyszedő, kurva, Sátán), a tárgyakat átlelkesítő író, fotográfia, újságírás, fiziológiák, tárca- és hírrovat, a reklám, a detektívregény-paradigma és a tömeg – a város mint jelekkel teli labirintus
7. A hipertext pedagógiája (Gregory L. Ulmer)
Ismétlés és pótlás:
Miért tekinthetők Walter Benjamin írásai a hipertext-elmélet elődjének?
1. a technikai reprodukció témája (Benjaminnál: színház vs. film, festmény vs. fénykép, a hipertextre átprogramozva: könyv vs. hipertext)
2. a modern város (Párizs) mint a kommunikáció, a jeltermelés új színhelye
3. az idézet mint új „írás”: a hipermediális grammatológia
néhány szól ismétlésként a 2. témáról
Walter Benjamin: A második császárság kora Baudelaire-nél
– a tervezett kötet címe: „Párizsi passzázsok” – a 19. szd-i Párizs kultúrájának és társadalmának nagy archívuma, tablója; találmányok, társadalom- és médiatörténet, irodalmi műfajok, mindez Baudelaire tükrében, perspektívájából, segítségével
– a modern város szövegszerű (textuális), montázsszerű jellege: a mesterséges, technikai apparátusok által termelt jelek, képek, médiumok megszaporodása a városi életben, ezek hatása a látásmódra
– példák: a modern város mint jelekkel teli labirintus, a kószáló (flaneur) szemben a céltudatos haladóval (célelvű kapitalizmus), a detektívregény-paradigma és a tömeg (Poe: Marie Roget); a technikai képek és a tömegkommunikációs eszközök dömpingje (panoráma, fotográfia, újságírás, tárca- és hírrovat, a reklám); fiziológiák (embertípusok a tömegben), az allegóriákat kedvelő író (Baudelaire: rongyszedő, kurva, Sátán), a tárgyakat átlelkesítő író (Dickens)
3. Benjamin-téma: az idézet mint „írás”, az írás és az idézet kapcsolata
– Mi az, amit a posztmodern hipertext-diskurzus a benjamini Árkádok-tervezetből a magáénak érez, és így mintegy önmagát abból származtatja? a 19. szd-ban kialakuló dekontextualizáló és allegorikus montázs-hagyomány benjamini feldolgozása, valamint kapcsolata a hálózattal: középpont nélküliség, labirintus-szerűség, jó értelemben vett bolyongás, eredet-nélküliség stb.
– egy megvalósított könyv-szerű példa: Német emberek: egy levélgyűjtemény; kiválasztás és elrendezés (és nem megírás)
– Hogyan lehet ezt aktualizálni az oktatásban, hogyan lehet kihasználni ennek a filozófiának az előnyeit? Walter Benjamin aktualizálása a hipertextre építő pedagógiában
Greg Ulmer: Hipermédia-grammatológia
– a cím jelentése: a hipermédiában való írás tudománya, az új médium adekvát használata
– az ulmeri kritika: párhuzam a 2 mesterséges sokszorosító eszköz, ún. apparátus között (a mozi és a számítógép: apparátus – gépezet – készülék), az eltűnés (és következménye: a természetesség) mint az apparátus ideológiája, „egyvégtű” információs környezet, a „varratok” elrejtése, az apparátus ideológiai twin peaks-e: realizmus és individualizmus – kérdés: hogyan kell használni ezt a természetesnek tűnő mesterséges környezetet? hogyan kell használat közben megvilágítani működésmódját (kritika)?
– a kritika ambivalenciája a „posztmodernben”: relativitás, idézőjeles igazság, pl. az előítéleteket, sztereotípiákat illetően (ld. Gadamer és az előítéletek emancipációja)
– a sztereotípiák és a kritika viszonya (kritika: emancipáció, racionalizmus, felvilágosodás, előítéletek törlése stb.); a felvilágosodás és a posztmodern elgondolása arról, hogy elválasztható-e a fikció az igazságtól; van-e más kép, mint sztereotip kép (ld. Kant és a kategóriatan)? ha nincs, mit lehet tenni, milyen alapról lehet kritikát gyakorolni?
stereotype 1798, "method of printing from a plate," from Fr. stéréotype (adj.) "printing by means of a solid plate of type," ’merev betűlemezzel való nyomtatás’? from Gk. stereos "solid" ’merev, kemény, szilárd’ (see sterile) + Fr. type "type." ’betű’ Noun meaning "a stereotype plate" is from 1817. Meaning "image perpetuated without change" is first recorded 1850, from the verb in this sense, which is from 1819. Meaning "preconceived and oversimplified notion of characteristics typical of a person or group" is recorded from 1922. Stereotypical is attested from 1949.
– az immanens kritika: a sztereotípiákkal vagy metaforákkal való munka (mise en abime, montázs, mise en scene, Derrida után: „reflexív elrendezés”)
– Ulmer kísérlete: egy adatbázis összeállítása cédulákból/idézetekből; a cédulák származási helye: a hipermédia szempontjából releváns anyagok (tematikusan és metaforikusan: a hipermédia/hipertext témája és az utazás metaforája)
– egy távolabbi metafora: adatbázis feletti uralom mint az idegen föld meghódítása, a tudás mint felségterület, ill. ennek metaforái, a metaforikus elem hangsúlyos használata az oktatásban (használat – tudatosodás)
– Ulmer mintája: Benjamin Árkádok-tervezete (Párizsi passzázsok); Benjamin eljárása: kommentárok és idézetek, a benjamini könyvkritika
– az ulmeri „potent pedagogy” (markáns, erős pedagógia) működése: a kutatás mint invenció, a hibrid írás tudomány és művészet között (creative writing in essay), asszociációs paradigma (ld. Bush)
Benjamin: „Hites könyvvizsgáló” (Egyirányú utca): a könyv kritikája
– ellentétek: B. kora a reneszánsszal általában, a könyvnyomtatás feltalálásának korával különösen ellentétes pozíciót foglal el – a könyv a vége felé tart
– a könyv halálának előde: Mallarmé kísérlete: Kockadobás (Egy kockadobás sohasem törli el a véletlent); M. „írásképbe formázta a reklámok grafikai feszültségeit”; a dadaisták „íráskísérletei”: nem konstruktivitásból, hanem az irodalmárok reakciójából (a dadaisták és a film hatása; a dadaista művészet a szemlélődő elmerülés tárgyaként értékesíthetetlen (nyelvi hulladékok, szósaláták); a botrány a szociális magatartás bizonyítéka és/mivel szórakoztatás; a dadaista műalkotás „lövedék”: taktilis minőségre tett szert, amilyen pl. a film; a dadaista műalkkotás a fizikai sokkhatást becsomagolva tartotta az erkölcsi sokkhatásban, a film pedig technikai struktúrája révén kiszabadította azt; aki koncentrál, az elmerül a műalkotásban (mint a kínai festő), aki szórakozik, az magába süllyeszti a műalkotást, mint a tömeg az épületeket és a filmeket (ezek recepciója kollektív szórakozás, taktilis-optikai – az utóbbi a kontempláció, az előbbi a megszokás révén jön létre)
– az írás rövid története: az írás mozgása; függőleges – vízszintes – függőleges írás, a reklám: a „diktatorikus vertikális” vs. a könyv archaikus csöndje; a kétdimenziós írás és a háromdimenziós kartoték-rendszer
– a könyv mint elavult közvetítési eszköz két kartotékrendszer között
– a retorika figyelmen kívül hagyása
– az új írás – képírás
8. A könyv „halála” (Benjamin, Derrida)
Ismétlés: A hipertext pedagógiája (Gregory L. Ulmer):
– hogyan lehet használni a hipertextet, hogy ne könyvként használjuk?
– miben áll a cédularendszer előnye a könyvvel szemben (főleg a tanítás terén)? az asszociáció és az interaktivitás (creative writing in essay)
– Ulmer „immanens kritikája”: a nyugati gondolkodásra jellemző sztereotípiák, vagyis metaforák használata (kolonializmus, hódítás, idegen terek elfoglalása, a tudományos munka mint „felfedezés” és uralás, a tudás mint hatalom és mint felségterület stb.)
– a cédularendszer mint benjamini hagyomány: Walter Benjamin könyvkritikai megjegyzései a 30-as években (Olajozó, Hites könyvvizsgáló)
Benjamin: Olajozó (fölolvasni)
– az olajozó metaforája: tények és meggyőződések kiegyensúlyozatlansága, a könyv és az „igénytelenebb formák” hatása, írás és cselekvés, vélemények – azonnaliságok: a jó helyre adagolt olaj
Benjamin: „Hites könyvvizsgáló” (Egyirányú utca): a könyv kritikája
– ellentétek: B. kora a reneszánsszal általában, a könyvnyomtatás feltalálásának korával különösen ellentétes pozíciót foglal el – a könyv a vége felé tart
– a könyv halálának előde: Mallarmé kísérlete: Kockadobás (Egy kockadobás sohasem törli el a véletlent); M. „írásképbe formázta a reklámok grafikai feszültségeit”; a dadaisták „íráskísérletei”: nem konstruktivitásból, hanem az irodalmárok reakciójából (a dadaisták és a film hatása; a dadaista művészet a szemlélődő elmerülés tárgyaként értékesíthetetlen (nyelvi hulladékok, szósaláták); a botrány a szociális magatartás bizonyítéka és/mivel szórakoztatás; a dadaista műalkotás „lövedék”: taktilis minőségre tett szert, amilyen pl. a film; a dadaista műalkkotás a fizikai sokkhatást becsomagolva tartotta az erkölcsi sokkhatásban, a film pedig technikai struktúrája révén kiszabadította azt; aki koncentrál, az elmerül a műalkotásban (mint a kínai festő), aki szórakozik, az magába süllyeszti a műalkotást, mint a tömeg az épületeket és a filmeket (ezek recepciója kollektív szórakozás, taktilis-optikai – az utóbbi a kontempláció, az előbbi a megszokás révén jön létre)
– az írás rövid története: az írás mozgása; függőleges – vízszintes – függőleges írás, a reklám: a „diktatorikus vertikális” vs. a könyv archaikus csöndje; a kétdimenziós írás és a háromdimenziós kartoték-rendszer
– a könyv mint elavult közvetítési eszköz két kartotékrendszer között (a retorika figyelmen kívül hagyása)
– az új írás – képírás
átvezetés:
– Benjamin a könyv feldarabolásáról, az írás szaggatottságáról beszél (reklámok + új műfajok);
– Derrida az írás emancipálását végzi el a könyv kritikáján keresztül
Derrida: Grammatológia
– Curtius diagnózisa a könyv sorsáról: a platóni elítéléstől a az európai kultúra központi médiuma szerepéig
– ez az ellenkezőjébe fordulás valójában ismétlés: az Írás a középkorban is másodrendű szerepet játszott, hiszen egy egyetemes igazságot közvetített csak (mint a platóni idea)
– a „bukott írás” története (szemben a rajta kívül eső igazsággal) folytatódott: isteni (v. természetes) vs. emberi (vagy mesterséges) írás
– az isteni írás metaforái
– határ: az abszolút jelenlét mint szubjektivitás (17.szd.), a rousseau-i pillanat: a szubjektum önmagának való jelenléte; 2 fajta írás: 1. a beszéddel szemben lefokozott írás + 2. metaforikus írás (a szívbe „írt” törvény)
– a jelenlét fogalma: a metaforikus „írás” (törvény, igazság) és a hang egysége (magyarázat: szól egy hang, a lelkiismeret hangja, és azért használják rá az írás metaforáját, mert a törvény hangját vélik benne felfedezni – a törvény pedig írott, mert előíró jellegű)
– a jó és rossz írás
– a könyv eszméje (totalitás) vs. az írás értelme (aforisztikusság)
[Derrida: Szétszórás
– az előszó/utószó mint könyv-tétel metafizikája (túl-léte a szövegen, uralma a szöveg felett); „lényeges és nevetséges művelet”, diszkurzív anticipáció
– az írás valódi természete időn túli, hiányon alapuló, térbeli, redukálhatatlan (ld. szétszórás/disszemináció és háló)]
ellensúly:
Ha meghal a „király” (a könyv), vajon a hipertext lesz az új király?
– a hipertext „könyvszerű” struktúrája (a navigáció hangsúlya, könyvbéli műfajok továbbélése: lábjegyzet, tartalomjegyzék, „bevezetők”, legfeljebb összetettebb a felület)
– az asszociatív jelleg korlátozottsága
– a nyitottság (interaktivitás) relatív volta (szerkesztői és felhasználói készletek éles elválasztása)
– konformitás, gyorsaság és egyben lehatároltság
– a hiány strukturáló hatásának továbbélése (pl. mi az, ami hiányzik a világhálóról? minden megvan?)
– a szerzői jogok neuralgikus és összetett problémája megmarad
Ha a könyv „meghalt”, akkor a hipertext már eleve „halva” született. (Értsd: a kommunikáció
radikálisan új korszaka helyett a mediális viszonyok összetettebb valóságáról beszélhetünk.)
9. Elméleti hasonlatok: a szöveg és az intertextualitás (Roland Barthes, Kappanyos András)
ismétlés:
– Benjamin: az írás kiválása a könyvből
– Derrida: dekonstrukció, írás és beszéd viszonya, , az emberi írás és az isteni/metaforikus írás, az írás története: kihasználása és „könyvként” (egészként, totalitásként) való felszentelése; Derrida: az írás emancipációjának szükségessége, a jelölt/valóság/igazság kritikája, a középpont (pl. horgony) és a háló metaforája
Roland Barthes: A műtől a szöveg felé
Kappanyos András: A hypertext mint az intertextualitás metaforája
Roland Barthes
1. S/Z (a cím Balzac Sarrasine-jából betűjátékkal – Sarrasine/sarraZin): az írható és az olvasható szöveg terminusai; a szöveg mint hálózat, a hálózat metaforája 2 idézeten keresztül
2. A műtől a szöveg felé, ford. Kovács Sándor, in R.B.: A szöveg öröme, Osiris, Budapest, 1996, 67-74.
– a szöveg elmélete 7 pontba szedve
– a szöveg és a mű szembeállítása; a szöveg mint háló, a mű mint könyv
– nem egy konkrét szöveg, hanem egy fogalom, amely a könyv határain (fedelein) való átlépést metaforizálja
1. a mű és a szöveg megjelenési formája
– távolságtartás az irodalomtörténettől
– könyvtár/polc és módszertani mező
– a mű a szöveg képzeletbeli „farka”
– megtestesülés és keresztülvágás, reprezentáció helyett produktivitás/cselekvés/létrehozás (= interaktivitás)
2. doxa – paradox (műfaji és egyéb határok és megsértésük, viszony a törvényhez), pl. Reader’s Digest-történet Örkény István anekdotájáról: „Lófasz fog itt folyni, nem acél.” (ld. a mellékleteket) – cenzúra és szöveg viszonya, a határon túli nyelv, szubverzív (c.1375, from M.Fr. subvertir, from L. subvertere, from sub "under" + vertere "to turn" see versus.)
3. a jelölthöz való viszony
– a Jel kultúrája (lezárás, jelentés) és a halasztódás
– megfejtés és játék
– metaforikusság és metonimikusság
– mérsékelt és radikális szimbolikusság (ld. pl. Az eltévedt lovas mérsékelt és radikális szimboizmusát)
– középpont nélküliség
4. a Szöveg (redukálhatatlan) pluralitása:
– értelmezés helyett disszemináció
– sztereografikus pluralitás
– a Szöveg olvasója, ahogy megy: ismert kódok különleges kombinációja
– az intertextualitás
– a szöveg mint légió
– a kanonikus értelmezések fellazulása (Marx és Engels „Kommunista kiáltvány”-ának interpertációja)
5. a leszármazás
– Történelem, Szerző, Műfaj, Irodalomtörténet
– organizmus vs. háló/klombinatorika („A Szöveg metaforája a Háló.”)
– papírszerűség – viszonylagosság és kontextus
6. fogyasztás és játék
– a zene analógiája (ld. Umberto Eco: A nyitott mű c. művét)
– a szöveg mint partitúra, a mű mint unalom
7. gyönyör és élvezet (ld. még a pornográfia és erotika megkülönböztetését Barthes-nál)
Mellékletek
Vári György: Válasz Teslár Ákos kritikájára
Beszélő, ld. http://beszelo.c3.hu/cikkek/valasz-teslar-akos-kritikajara
Ebben volna kívánatos a szerzőknek kamatoztatniuk tehetségüket, nem a szép, tiszta és egyértelmű dolgok összekeverésében. Erről nekem, már csak a téma miatt is az jut eszembe, hogy az író elvtársak ne mindig a hibákról és visszásságokról írjanak, hanem igenis vegyék észre az eredményeket is az újjáépítésben, az épülő népi demokrácia vívmányait, szóval, hogy valami előremutatót várnának a dolgozó tömegek, termelési riportokat, ilyesmit. Örkény István írja az ’53-as júliusi kormányprogramot, Nagy Imre első miniszterelnökségét üdvözölve: „Mi nem olyan könyveket akarunk írni, amelyekből – mint egy lyukas mogyoróból – csak torzképe látszik a világnak… Mit jelent ez a szó: az író hivatása – a kormányprogram után? Azt, hogy az író szépítés nélkül írhat.” A szemléletváltást, azt, hogy milyen lehetne szépítés nélkül írni, legszebben a híres örkényi anekdota csattanója illusztrálja: Lófasz fog itt folyni, nem acél. Ha a „bonyolult” és „problémás” dolgokról nem lehet írni, az – esztétikai értelemben – nem az ’53-as kormányprogram előtti időkhöz történő esztétikai visszalépés?
Dunaújváros Online, ld. http://www.dunaujvaros.com/tallozo/erdekesseg/011108_helyszini.htm
Más, nem mellékes kérdés, hogy Dunapentelén mindent elölről kellett kezdeni. Ráadásul a korábbinál jóval szigorúbb átadási határidő szorításában. Erről az időszakról szól a műfajteremtő egyperces novelláival is remeklő író, Örkény István egyik életképe. Örkényt - számos írótársához hasonlóan - az ötvenes évek elején helyszíni riportra küldték, számoljon be a "vasba, kőbe, téglába öltözött" város "lelket melengető" építéséről. Amit az író meg is tett, ám csak két évtizeddel később idézte fel azt a jelenetet, amikor az őt a két hónappal későbbre ígért acélcsapolás hírével fogadó mérnök - miután kiderült, hogy az "író elvtárs" voltaképp az általa is jól ismert valamikori gyógyszertár-tulajdonos méltóságos úr fia - csak úgy bizalmasan megsúgta: "Két hónap múlva lófasz fog itt folyni, nem acél." Az igazság azonban megköveteli, hogy leírjuk: azért az Örkény megidézte mérnök sem bizonyult egészen pontos jövendőmondónak. Mert ha nem is az eredetileg tervezett időpont, augusztus 20., de november 7. tiszteletére, ha nem is a nagyolvasztóban, hanem az öntödében, s ha nem is acélt, de vasat azért már csapoltak. Murányi Gábor (HVG)
Index Fórum, ld. http://forum.index.hu/Article/jumpTree?a=64429922&t=9011033
ON
Részemről is imhol 1-2 kép a mai Lilla-napi vonatozgatásról:
http://balint.cyberhungary.net/fg/fg1334/
OFF, a szobi építkezésről:
Az azt meséld el, Pista c. Örkény műveiből összeállított Mácsai Pál előadásban elhangzott monológban esik szó hasonlóról, anno még Sztalinváros (a mai Dunaújváros) építésénél. Örkény akkortájt kegyvesztett író, újságíró vala, és a rendszernek tetszően be kellett számolnia az építkezésről. Felkereste a sárban és mocsokban az épülő olvasztót. Egy rét, sár. és más semmi. Egy mérnökforma emberke csücsül egy sámlin és maga elé mered. ÖI bemutatkozik, hogy Örkény istván az xy újságtól és megkérdi, hogy igaz-e, hogy itt épül az olvasztó. Igen! vala a válasz. Dehát... már szeptember van, és nagyon közeleg a május elseje... mérnök: Az elvtárs kételkedik tán a szavamban? Itt május elsején acél fog folyni! De hogy is mondta az elvtárs? Örkény...? - Igen, Örkény István! - Örkény, mint Örkény Patika a József körúton? - Igen!! - Tán méltóságos Österreicher Patikus Úr leszármazottja az elvtárs? - Igen!!!! - Tudja, fiam, lófasz fog itt folyni május elsején, nem acél...
/OFF HB
hozzászólás:
Üdv!
Ma jártam a szobi vasútépítésnél egy laikus
ismerősömmel. A tábla szerint májusban át kellene adni a pályát. Mindketten
erős kétségeinknek adtunk hangot.
Mi a projekt pontos tartalma? Meddig kell megépíteni a pályát? Milyen biztber
készül?
Valóban a nagyállomás mellől fog indulni ? (ennek semmi nyoma)
A sztereografikus pluralitásról (a kivetíthető kép/tárgy, vagy más szóval a
létrehozható jelentés sokszorozódásáról, vagy akár ellentmondásosságáról)
piktografikus és sztereografikus elemek
3. Kappanyos András: A hypertext mint az intertextualitás metaforája. Szép Literatúrai Ajándék, 1998/1.
128. Mi Kappanyos hipotézise? a hypertext az intertextualitás metaforája
Mi Kappanyos segédhipotézise? az erősen intertextuális műveknél a művészi egység az intertextualitásban lelhető fel
Mi az, hogy „művészi egység”?
Milyen „a művészi egység hagyományos követelménye”?
Mit értsünk „pán-textualitás” alatt? minden textus hipertextus, még a gyermeknyelv is önidéző, autoreflektáló
a genette-i osztályozás
129. Mit ért Genette hypertextuson? A szövegből leszármazó B szöveg (imitáció, transzformáció)
Melyek a kappanyosi „nehéz szövegek”?
Mi Kappanyos 3. hipotézise? „Egy temporális műalkotás egysége akkor konstituálódik számunkra, ha róla alkotott képzeteinket képesek vagyunk egyetlen vizuális metaforába sűríteni.”; ui. valamely műalkotás egysége túl van a linearitáson; a szöveg térbeli modellezését összeköti a művészi egységgel; „az egység hiányát a térbeli modell hiányaként érzékeljük”
Mi akadályozza a „nehéz szövegek” esetében a térbeli metafora létrejöttét? szerkezeti asszimetria, stiláris és tematikai felaprózottság és heterogenitás,
130. Milyen térbeli metaforát ajánl K. a nehéz szöveg elképzelésére? adventi csokisdoboz-naptár
hypertext-definíció (Webster’s Concise Interactive Encyclopedia CD-rom, Softkey – Attica – Helicon, 1994.)
összehas. Genette hypertextével: rokonság a felszíni - mélységi metaforákban
„A technológiának ott van a legnagyobb jövője, ahol nagy mennyiségű, jellegzetesen nem lineáris szöveges (vagy kép, hang, video stb.) információt kell kezelni.”
hatékonyság
130-131. összefoglaló tételek
A. a nehéz szövegek egysége az intertextualitásban van
B. az egységet általában egy vizuális metafora közvetíti
A + B. a nehéz szövegek vizuális metaforája az intertextualitásra épül
C. a számítógépes hypertext sok tekintetben hasonlít az intertextualitás eszméjére
A + B + C. a nehéz (erősen intertextuális) szövegek vizuális metaforája a számítógépes hypertext
131. kiegészítő tétel: B + C az intertextualitás általában vett jelenségének vizuális metaforája a számítógépes hypertext – ha így van, akkor megszűnik a hipertext mint vizuális metafora sajátos jellege, mert minden szövegre alkalmas lesz, nem csak a „nehéz szövegekre”
Milyen diskurzusok között jött létre kapcsolat a metafora révén? irodalomelmélet és informatika, ld. Landow
Mi a válasza K.-nak arra, hogy az intertextualitásra jó metafora-e a számítógépes hypertext? a metafora: „Az átugrás gesztusa nem lehet igazság-ítélet tárgya, csupán jogosságát, a hasonlóság mértékét lehetne vitatni”
Mi a válasza K.-nak arra, hogy mi a teoretikus haszon e metaforizációból? a teoretikus haszon annyi, hogy van egy új metaforánk
idézet: „a filozófiai diskurzus természetes módon folyamodik az élő metaforához azért, hogy szemantikai helytelenségéből új jelentéseket préseljen ki, és hogy ezzel a szemantikai újítás folyományaként új valóság-aspektusokat hozzon felszínre” (Ricoeur)
két térbeli metafora összekapcsolása (az intertextus vagy hypertextus irodalomelméleti és a hypertext informatikai fogalmát) – ld. Landow
132. a két metafora lényegében identikus, hiszen azonos a tenor (két szöveg vagy két információs egység hierarchikus kapcsolata), és azonos a vehicle („hypertext”); csupán a két metaforát magába foglaló diskurzusok különböznek (azaz maga a kontextus)
Valóban azonos a genette-i hypertextualitás és az informatikai hipertextualitás? nem; ui. ha vendégszöveg-szerepben használjuk a hypertextet, akkor nem tekinthetünk el attól, ahogy Genette használja, hiszen az általa használt névre épül a homonímia; Genette hypertextualitás-fogalma azonban jóval szűkebb a mások által inter-, Genette által pedig transztextualitásnak nevezett modellnél; azonkívül nála tényleg hierarchikus és temporális „beidegződöttségű” a hypertext, míg a számítógépes hipertextnél szövegek között semmiféle genette-i értelemben vett hierarchia nincs
Mi a furcsa a hypertextben mint az intertextualitás metaforájában? az, hogy a mögöttes (az intertextualitás) előbb létezett, mint a metafora (a számítógépes „hypertext”); ld. a katakrézist, ahol mindig a metafora a régi név, amíg nincs új
Miért az a következtetés, hogy a hypertext nem egyszerű metaforája, hanem valóságos materializálódása az intertextualitásnak”? „egy metaforikusan megfogalmazott viszony technológiai megvalósulása révén a viszony metaforikus volta lényegében megszűnik”
az intertextualitás először metafora volt (szövegek közöttiség, vagyis szövegek kapcsolata), majd szó szerinti jelentéssé vált, majd mellézárkózott a „hypertext”, egy tulajdonképpeni használati lehetőség, amely (mint technológiai megvalósulás) az eredeti metaforikusságot kioltja
Mi jelent a hipertexttel kapcsolatban a „defiguráció”? nem „figurákon keresztül megcélzott értelemről” van szó, hanem „egy születő új értelemről, mely véletlenül eltalál egy figurát, és azt defigurálja”; a hypertext mint intertextuális név elveszti metaforikus jellegét a számítógépes hipertext mint „új értelem” révén
Miért az a következtetés, ami? mert már nem vizuális metaforáról van szó, hanem azonosságról: a „nehéz szövegek” (vagy másképpen genette-i értelemben vett hypertextek) – hypertextek (persze csak akkor, ha megcsinálják őket)
„A számítógép (s főleg a hálózatba kapcsolt) elvileg képes Borges könyvtárát valósággá tenni.”
133. Miért vezet a médium-váltás giccshez? mert a szöveg megszűnik esztétikai tárgynak lenni
Igaz, hogy „a cd-változat a nehéz szöveget Barthes-i értelemben visszaminősíti művé”? Miért?
Mit érthetünk művek „közegellenállása” alatt? amivel dolgozunk, pl. egy mű, hamar megadja magát, vagyis nem tanúsít ellenállást
134. Miért fedné el „a multimédia változat [...] a hatástörténeti tudatot”? mert amikor ezek íródtak, még nem volt lehetőség arra, hogy ilyen nyilvánvalóan feltárják a mögöttes anyagot; ellenérv: a rajta szereplő anyagok, éppen mert azóta táródtak fel, jogosan szerepelnek a cd-n, hiszen a hatástörténeti tudat részei; nem keverhetjük össze a „jelöltet” (a primér szöveget) a „jelölővel” (a hálóval, a csatolt anyagokkal; tkp. a médiummal)
Vajon egy CD-változat fel tudja-e ajánlani a tárgyról szóló tudás virtuális teljességét?
A modernitás milyen sajátosságait rombolná le egy modern szöveg multimédiális közlése? Egyetérthetünk?
Ókori Lexikon, ld. http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/385.html