főoldal hivatkozás könyvkeresés könytárak adatbázisok kutatóhelyek folyóiratok keresőmotorok szakirodalom	SZAKIRODALOM Néhány könyvet ajánlunk esszé-, dolgozat-, szakdolgozatíráshoz, kutatómunkához.

Majoros Pál: A kutatás módszertani alapjai Perfekt, Budapest, 2004.
Tanácsokat, tippeket, trükköket tartalmaz (nem csak szakdolgozatíróknak), mindezt egy baráti hangú, univerzális, modern és gyakorlatias kézikönyvben. Rendkívül hasznos.

	Részlet a Bevezetésből „A tankönyv célja, hogy... a diplomamunka írása során felvetődő kényes stilisztikai, szerkesztési, megfogalmazási problémákra könnyebben megtalálja a megoldást, és így lecsökkentse a dolgozat készítési idejét…”

Fejezetek
A témaválasztás A kutatómunka szervezése Kutatási és elemzési módszerek, technikák A dolgozat elkészítése, a megfogalmazás Befejezés, avagy a dolgozat utóélete

Richard Aczel: Hogyan írjunk esszét? Osiris, Budapest, 2004.
Gyakorlati útmutató az esszéíráshoz, tárgya tehát elsősorban a kritikai vagy más néven irodalmi esszé. Segít abban, hogy miként értelmezzünk egy esszében taglalandó kérdést, hogyan válasszuk ki és állítsuk sorrendbe a válasz főbb pontjait, hogyan írjunk jól megszerkesztett bekezdést, bevezetést, illetve befejezést, hogyan érveljünk érthetően és meggyőzően, hogyan ellenőrizzük és dolgozzuk át saját szövegeinket, s hogyan javítsunk az esszéírói technikánkon.

Rövid, lényegretörő és praktikus, külön tetszett az ötödik, Stílus című fejezet, amiben a szerző bemutatja az esszéíráskor leggyakrabban előforduló hibákat, szóval felhívja a figyelmet arra, hogy mit ne csináljunk, valamint a negyedik fejezet, amiben a két ominózus szövegrész – a bevezetés és a befejezés – jó megírását tárgyalja.

Fejezetek
Az esszékérdés megközelítése Az esszé megtervezése Az esszé megírása: tartalom és szerkezet A bevezetés és a befejezés megírása Stílus Utolsó simítások Más típusú esszék

Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Gondolat, Budapest, 1991.
A kiváló író és irodalmár (A rózsa neve, A nyitott mű) lebilincselő, humoros és könnyed munkája olasz egyetemistáknak íródott, de a magyar esszéírók számára is rendkívül segítőkész, nagyon mai és hasznos, sőt olvasmányélménynek sem akármilyen!

	Részlet a szerző előszavából „… szeretném tisztázni, hogy ez a könyv nem azt kívánja elmagyarázni, 'hogyan kell tudományos kutatást végezni', s nem is a tanulás értékéről szóló elméleti – kritikai eszmefuttatásnak készült. Csupán észrevételeket közöl arra vonatkozóan, hogyan juthatunk el a vizsgabizottságig egy törvény által előírt, meghatározott számú gépelt oldalt tartalmazó fizikai objektummal, amelynek feltételezhetően van némi köze ahhoz a tudományághoz, amelyből diplomát kapunk, s amely nem taszítja bírálónkat a fájdalmas elképedés állapotába…”

Fejezetek
Mi a szakdolgozat, és mire való? A témaválasztás Az anyag felkutatása Munkaterv és jegyzékek készítése A megfogalmazás A végső szöveg megszerkesztése Összegzés

Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve Osiris, Budapest, 2000.
Ez a meglehetősen nagy terjedelmű munka nélkülözhetetlen egy kommunikáció szakos egyetemistának (is). Célközönsége a pályakezdő és a profi újságíró, a különféle szerzők, kiadók, korrektorok, szerkesztők. Nyelvezete igen száraz és mondjuk ki: unalmas; egy azonban biztos: rengeteg idő és energia megtakarítható az itt leírtak figyelembevételével.

	Részlet az előszóból „A hallgatókat [sok külföldi országban] különféle segédkönyvek, kézikönyvek segítik át a nehézségeken. Már a szemináriumi és évfolyamdolgozatok írásánál is számon kérik a formai szabályok betartását, nem is beszélve a szakdolgozatokról, habilitációs értekezésekről. Rendkívül fontosnak érzem, hogy Magyarországon se legyen másként, s ebben a felsőoktatásban dolgozó tanárok felelőssége is igen nagy. Kézikönyvemet tehát az ő figyelmükbe is ajánlom.”

Tematika
A kötet a már elkészült végtermék, a könyv bemutatásával kezdődik. Itt fontos tudnivalókat rögzít pl. a tartalomjegyzéket vagy a különböző járulékos részeket, az oldalszámozást illetően, de itt tárgyalja például a  fedélre, a címoldalra vagy a  bibliográfiára vonatkozó kérdéseket is. Azaz: kiderül, hogy például milyen fontos információkat kell tartalmaznia egy címoldalnak, vagy épp páros vagy páratlan oldalra szokás helyezni az irodalomjegyzéket, szóval érdemes átlapozni.
A második szakasz (2-4. fejezet) a főszövegre vonatkozik; itt többek között a mottó, a cím, a bekezdések, idézetek sajátosságait elemzi, formai tudnivalók tárháza ez a rész, de a jegyzetekről, a hivatkozásokról, és a köszönetnyilvánításról is értekezik.
Az 5. fejezet a könyvborítóval és a könyv technikai kellékeivel foglalkozik. Itt pl. a borító, a kötéstábla fajtáit, jellemvonásait mutatja be, de a  fejezet a marginálisokról, a könyvjelzőről, a haskötőről etc. is szól.
A 6. fejezetben megismerkedhetünk a szerzővel és a kiadóval, a munkatársakkal, de a szerzői jogokkal is.
A 7. fejezet a kéziratra fókuszál; a közérthetőség, nyelvhelyesség, következetesség stb. kritériumait tárja az olvasó elé, de a kézirat formai jellegzetességeire is kitér. Friss tudnivalókat is tartalmaz, pl. hogyan történjék a kézirat leadása lemezen.
A 8. fejezet a szerkesztés elveit, a főszerkesztő, a lektor, a kontroll- és a felelős szerkesztő munkakörét ismerteti.
Ajánlom figyelmetekbe a korrektúrát bemutató 9. fejezetet, amely a korrektor tevékenysége mellett a szövegben előforduló gyakoribb típushibákat és korrektúrajeleket is szemlélteti.
A 10. fejezet a műszaki szerkesztés jelenéről és múltjáról szól. Itt találkozhatunk a tipográfiai alapfogalmakkal is (pl. betűtípusok).
A Függelékben további hasznos információk: általános hibák, ábécé, naptári rendszerek, mértékegységek, matematikai jelek, átszámítási táblázatok. Majd következik a szakkifejezések jegyzéke, és végül, de nem utolsósorban a tárgymutató.

az oldal tetejére