A lakoma

A dús illatú nehéz fürtök még bódultan szívták magukba a szétáradó fényt, de a szőlőlevelek bőrét már aranyló rozsdával foltozta a hajnal. Halványuló színeik között most vakítóan villant meg a reggeli napsugár, s az éltető fényben buja borzongással simultak össze a piciny, kincseket őrző szemek. Tündöklő igazgyöngyök mosolyogtak egymást ölelve.
Aranyló topázgolyócskák szikráztak, rózsakvarc-muskotályok kacagtak illatozón, mélytüzű rubinok ragyogtak; sötét ametisztek kínáltak könnyű mámort. A csipkés levelek között, pajzán pörge kacsok tekeregtek. Másutt a kéklő szőlőszemek, mint selymes csillagzafírok szikrát vetettek a napfényben. Ibolyák, kacér ultramarinok, opálos kobaltok tarkították a szemeket, s a sötét indigókon meg- megcsillantak az éj harmatcseppjei.
Zöldes furmintok mámorosan eltelve szuszogtak az érlelő tűzben; áthevült testükkel vad érzékiséggel szorítva a közéjük tévedt leveleket. Néhány szem elengedve a piciny kocsányt, lehuppant a földre, és nevetve gurult a porhanyós talajon.
Mikor az óvatos vándor feltűnt a sorok között, a katonás rendben álló tőkék felbolydultak; a pici villogó szemek kacéran néztek a jövevényre. Az idegen izgatottan nézegette a fürtöket, és a szőlőszemek tudták, hogy elérkezett a pillanat, mikor rövid kis életük célja valóra válhat. Feszülő héjuk mögül szerettek volna szabadulni, beváltva a remélt örömöt; ízük, illatuk ajándékát.
Először csak szemnek és orrnak adva csodás, várakozással teli boldogságot; majd a fénylő kis gyöngyök megadóan omoltak szét a nyelven, ellepve az érző mirigyek sokaságát; komoly munkát adva nekik, hogy serényen továbbítsák ezt a mámoros érzést az agyba…
Szétfolyva csúsztak le a mélybe, hűvös, édes örömben. Sorban roppantak a kis szemek, ízek olvadtak egybe, színek, illatok tülekedtek vágyakozón, hogy mielőbb feláldozhassák magukat. Az ízek varázslatos özönétől csillogón csöppent le a nyál a száj szélén, megvillantva a fogak boldog elégedettségét.
De nem tarthatott sokáig a felséges lakoma, mert a domb alján felhangzott a szüretelők harsány éneke,

És egy bozontos farok - nagyot csapva - eltűnt a közeli bozótos oltalmad adó rejtekén.

Vissza