Emlék

Leomlott kõfalat emelve
lábam most mögé lép nyomának
megalvadt vérdarab kereng újra bennem
s a múlt fakó tükrében nézve
létem csak torz fintora a mának
szavad elõttem hullt a sárba
semmibe foszló felhõként lebeg
pihegõ lélegzeted
keressem hiába ott
a távolba tûnt idõt a Múlt
e mindent felfaló féreg úgy járta át
agyam nyomát kutatva mit talált?
Már borostyánkõbe fúlt a lét
mozdulatlanul mutatva önmagát
fekete-fehéren leírva itt
papír se lebben -
de akkor kipirult arcodba vágott a szél
csak törött cserepet tart kezem, nem tudhatom
milyen a langyos tej íze ha számhoz ér
rozsda tépte szeg nyomát
tapogatom vakon
az ásó nyomát kutatgatom

papírra szó pereg
semmit nem ér - nem értheted.

 

Vissza