Fekete Démon

emelkednek, leomlanak,
halomba rakva magasba dagadva
gömbölyödnek gombolyodnak
tömötten szőve, összenőve
ömölnek a szavak
vályog falai az értelemnek.
tornyos-csipkés tetejét tartva
nem engedek körbefognak
rogyadozó
oszlopai a gondolatnak.
vakon tapogatva előre
halott szemek tört fénye
ropog-recseg talpam alatt.

Megátalkodott konok démonok
haja lobog a tűzesőben, égő
parázson vadul dobogva lábuk
szikrát vet a fekete égen
lobogó vágyban izzó szemük
táncol a lángban.

a Sík a Tér egekig ér!

l a s s a n é s p u h á n
a z á r n y
f o r m á l v a ö n m a g á t
é l e t r e k e l

A Fekete Démon kezemre ül
csak bámul értelmetlenül
mereszti vaksi két szemét

hogy mit nem ért
hogy mit nem ért?

Vissza