Hatodik napon

Csak gázoltam nevetve mocskos örvényeken
lomha zöld hullámokat félresöpörve
s ha kellett a hínár nyálas-paplanát
nyakamba kaptam
s úgy ugortam át minden ostobát.
jókedvemben kiáltva nagyot,
de nem volt válaszodVíg utazóként, ha összesöpörtem
az elmúlt év szakadt lapjait,
szemétbe dobtam - kit érdekelt.
A jövõ csak törötten csillogó kagyló-darab,
s mi álmaimból megmaradt,
az csupa pán-kamasz, kik sorra
bakot ugrottak rajtam, s mögém huppanva le
mulatva tûntek el..

 

És nem szóltál: ne hagyjam.Néha hangtalan éjbe, csillagra ültem
füleltem, semmi nesz,
hangod végtelen sötét,
azúr az ég, elborít nyugtató álom…De gyerünk egy új napra fel, hajnal szavát
várni örömben; mert itt a reggel!
Feszül vitorlánk, repüljön duzzadva hát!
Fegyverünk kaszabolja már
a sok bókoló tökfejet.
nem szólsz? - hát nélküled?De szólsz-e a bajban?…
ha már halványul szemem
megtörten, félve, dadogva, sorsomba bukva
halálra várva, mozdulatlanul
akkor szólsz nekem?vagy csak hangtalan elkapod karom,
tengerre löksz, vitorlát feszítve zátonyon.
Más hajónak kiáltva át hiába…
csigát visítva, vásznat hasítva,
hajót borítva, vadul pörögve,
hullámba dõlve,
sikítva, bõgve, szaggatva száz darabra,
bukva a mélybe,
akkor?
szabaduló lelkem szólítod?
Ha már visszakaptad minden kincsemet,
emberi örömöm, vágyam, csüggedésem,
magányom, társam, gyermekem, szavam,
kiáltásom, mozdulatom, önmagam.
akkor?
és ítélsz - mi jogon?Ki eladtál a földnek rabszolgaként
sorsába kiátkozottan,
kitéve mindeneknek,
villámnak, jégnek,
viharnak, leomló hegyeknek,
fagynak, áradatnak, vadaknak,
és önmagamnak, önmagamnak!Mert magasba ha raktam templomod,
és tértem elkopott,
motyogva, kereszt fokával kapartam az eget,
imára kulcsolva kezem,
doboltam döngtem, dübörögtem,
vérzõ karom pörölyként letörve
ütve, verve dörömböltem a menny-boltozaton,
hogy halljad szavam!
nem volt válaszod.…és tovább nem bírva már
összeroppanva, halálba omolva,
most porból véve leszek újra porrá,
peregve mint homokszemek
szitáló porként ellepve hullok kezedre.Most szólsz?
ítélsz felettem,
mi jogon?…ha por vagyok megint,
mint a hatodik napon.

Vissza