Hidd el

Hidd el, nem akarom, hogy értsed azt , mit mondok,
hisz nekem is sokszor olyan ismeretlen minden,
és még azt sem tudom, hogy ez a keserű gondolat
ma gyúlt-e bennem,
vagy mint kóborló csillag fénye jutott el hozzám
már régen elmúlt évek távolából.
És azt sem akarom, hogy meglássad azt,
mit néha mutatok neked - vagy tudd, mi az.
Létem egy darabja volna?…
vagy zavaros omladék
képzeletem sivár színei, álmaim zagyva látomása,
vagy van mögötte más? Bujkál-e benne
egy hang, egy mozdulás,
vagy csak torkomon akadt szavak
formába öntve mondanak ki nem mondhatót,
vagy egy halott mered rád gőgösen,
csökönyösen hadarva századokba fúlt önmagát.
Hiszen magam sem tudom, hogy a bizonytalan
egymásba múló, összekavart képeken mi van.
Titkom terítem eléd? - vagy elfedem, ne lásd,
és csalón tévútra hívlak,
hogy bámuld az összekuszált szók cifra szőnyegét.
Miért akarnám ezt, - úgysem értenéd.

És miért épp tőled,
ki minden napon csak kérdezetlenül húzod terhedet,
és körbe rohanva, mint láncravert kuvasz,
csörgetve rázod vidám rabságodat,
s porba alázott örömben várod az ételt délben
vagy este, ha eléd teszik,
hogy legyen erőd tovább forogni vágytalan.
S ha zavart mosollyal a konyhaasztalon
a morzsát söpörgeted, mit a reggel otthagyott,
s azok mint napjaid a földre hullanak,
- hát fölszedegeted, elmagyarázva:
vigyázni kell a rendre, s dobod szemétbe mind.

Hidd el nem akarom, hogy értsed amit mondok,
ha némán, zagyva intelmeid hallgatom,
hidd el nem akarom…

Vissza