1927. X. 13.
…Folytatni kell (és lépésrõl lépésre kifejteni) darabjaim dialektikus fejlõdési egymásutánját. Idézzük fel:
    1) A Sztrájk – irányelve: tudományos-technikai film az osztályharc és az illegális harc módszereirõl, termelési folyamatairól. Ebbõl adódik szeriális jellege, valamint az, hogy nem kötõdik egy adott helyszínhez (a tervezetben csak szökésekbõl egy egész széria szerepel, a börtönhétköznapokból pedig – lázadás, motozás stb.).
    A dial(ektikusan) létrejövõ result:2 patetikus-hétköznapi, territoriálisan behatárolt darab.
    2) A Patyomkin – a dial(ektikus) result – hangsúlyozom, irányelvében: hétköznapi, pszichológiai pátosz (konkrét – par excellence3 – a ponyva, a gyász). "Váratlan" – az oroszlánok absztrakt pátosza: (elrugaszkodás) a hétköznapi ábrázolástól a hétköznapin kívüli, általánosító képiség felé.
    3) Az Október – oroszlánok vannak elé befogva: a mensevikek beszédei, kerékpárok, ütközés (NB. ezek a Fõvonal kaszálási jelenetébe montírozott autó- és motoros verseny második szintû származékai)4; a film teljes szakításhoz vezetett a tényszerû és anekdotikus elõadásmóddal. Október eseményei nem mint események, hanem mint tételek sorából levont következtetések foghatók fel. Nem úgy, hogy a mensevikek "énekelnek", miközben dúl már a csata (tisztán film-megszakításos megoldás), hanem mint a mensevizmus történelmi rövidlátása. Nem úgy, hogy egy matróz betéved A(lekszandra) F(jodorovna) hálószobájába, hanem mint a "kispolgáriság elítélése" stb. Nem mint a "Vad hadosztályról" szóló anekdota, hanem mint az, hogy "a propagandamunka módszerei" és az "Isten nevében"5 az istenségrõl szóló traktátussá válik.
    Az Október a filmbeli dráma, poéma és ballada után a mozidarab új formáját jeleníti meg, nevezetesen "Essays" gyûjteményét azokról a témákról, amelyek Októbert alkotják. Ha azt az irányelvet követjük, hogy minden alkotásban a belõle levonható szentenciák a fontosak, akkor a dialogikus filmforma amellett, hogy izgalmasan megújítja az eljárásokat, még racionalizálja is õket az obenerwähnter6 irányelven belül. Már közvetlen érintkezést teremt teljesen újszerû filmperspektívákkal és felvillantja azokat a lehetõségeket, amelyek majd az új darabban, a K. Marx librettójára készülõ A tõkében teljesednek ki. A filmtraktátusban.

XI. 4. este
Amerikában a temetõk is magánkézben vannak. 100%-os a konkurencia. Orvosok megvesztegetése stb. A haldoklókhoz prospektusokat juttatnak el: "csakis nálunk lelhet örök nyugalomra árnyas fák alatt, patakcsobogás mellett" stb. [A t(õké)hez].

1927. XI. 23.
A rendezés fõ elvének mindenkor az tekinthetõ, amelyik mint konstrukciós eljárás teljesen áthatja a mûvet annak egészétõl a legapróbb részletéig, és nem kevésbé érvényes általános formájának tisztán technikai elemeire is.
    Így volt ez a Patyomkinnál a kettõs "ta-ta" lövés képsorában, ahol felerõsödve ismétlõdtek meg mind egész érzelmi konstrukciók, mind "megvágatlan" montázsképsorok (valahol mindezt részletesebben is kifejtettem). Az elsõre példa: a hátsó fedélzeten való várakozás jelenete és a várakozás jelenete a hajórajjal való találkozás elõtt.
    Az Október esetében láthatólag (feltétlenül!) a deanekdotizálás elve a meghatározó. A "felhangok" munkahipotézisét éppen hogy egy tételre lehet visszavezetni. Az Október elveinek kifejtésekor didaktikailag fontos, sõt elengedhetetlen, hogy ismertessük – mint az elv továbbfejlesztését – a tapogatózásnak ezt a fázisát is, hiszen az Október lényegében továbbra is a kétsíkú megoldás mintapéldája marad: a deanekdotizálás lényegében a "holnap" egy darabkája, azaz a közvetkezõ mû, A t(õke) premisszája.
    Tehát maga a princípium, amely szerint egy elvileg fontos részlet logikailag ad limitum7 fejlesztendõ.
    NB. Részletesen ki kell fejteni ezt a szüzsé, az értelmezés stb. vonatkozásában.
    Ide tartoznak Pudovkin megjegyzései az Október technikájáról és "mûvésziségérõl". Nevezetesen: a részlet (ahogy õ mondja) nem hétköznapi kezelése a montázs során. P. ex.8 Kerenszkij elõtt (megvágatlan szekvenciákban) "nyolcszor" nyílik ki az ajtó.
    Az említett eljárás "célba jutásának" párhuzamaként Pudovkin arra az eljárásra – az úgynevezett "Bojtler-félére"9 – utal, amelynek segítségével sikerült "térdre kényszeríteni" a közönséget a filmforgalmazás terén: A bagdadi tolvaj az elsõ hónapban bevételt hozott, a másodikban a bevételek csökkentek. A harmadikban Bojtler üres nézõtérnek vetítette a filmet, a negyediktõl kezdve pedig ismét tódulni kezdett a közönség, s ez így ment szünet nélkül jó fél évig.
    Ehhez hasonlóan írja le azt, hogyan fogadja be õ (helyesebben: öntudatlanul a közönség) a filmet: kezdetben a befogadás a szokásos, aztán ellenállás alakul ki annak befogadásával szemben, ami hétköznapi értelemben illogikus – ez eltart valameddig, majd egy bizonyos pillanatban bekövetkezik az átállás a nem hétköznapi befogadására, s a hatás rendkívül erõs. Voyez!10 A technikai jellegû vágástól a társadalmi értelmezésen át a forgalmazási eljárásig minden egy és ugyanaz. Fabelhaft!11
   A t(õké)ben feltétlenül szerepeltetni kell bábszínházat, de – az isten szerelmére! – csakis úgy, ahogyan elõször eszünkbe jut (Daumier litográfiája nyomán). Lajos Fülöp és a parlament – Le capitaliste et ses jouets.12 Pusztán párhuzam segítségével, vagy olyan eljárással, amilyen jön.

1928. I. 2.
A tõkéhez. A tõzsdét nem a "Tõzsde" nyomán (Mabuse, St Petersburg)13, hanem "ezernyi apró részleten" keresztül kell megjeleníteni. Genre-izmus. Ld. errõl É. Zolánál (L’Argent)14. Curé egy egész kerület "közvetítõ ügynöke". A házmesterné kölcsön-kötvénytulajdonos. Az efféle házmesternék gyakorolnak nyomást Szov(jet)-Oroszországra adósságai elismerésének dolgában.
    Ugyanez a társaság fûzhetõ fel a hazafias témára is. A Revans eszméje – Krupp eszméje az általa finanszírozott Figaro címû lap közvetítésével. A polgári-nyárspolgári anyagot illetõen általában is Franciaország az ausschlaggebend.15 (Kruppról – Charles Rappoport elõadása alapján, a francia sajtóról – a Vecsernyaja Moszkva alapján.)

III. 8.
Tegnap sokat töprengtem A tõkén. Ennek – a film-nyelvet, filmhõst, filmmondatot illetõen most (az "istenek" után) feltárult metodikát követõ – darabnak a struktúráján.
    Átmeneti munkaverzió.
    Vegyük egy cselekmény akcióinak triviális, lineáris láncolatát. Például egy ember egy napját. Minutieusement16 kidolgozva azt mint olyan vázat, amely képes megéreztetni, hogy kitérõk alapjául szolgál. Csak erre való. Csak arra, hogy kapaszkodót nyújtson A tõkében szereplõ társadalmi meghatározások, általánosítások, tételek felé vezetõ, asszociatív jellegû elágazások alakulásához.
    Olyan általánosításokéhoz, amelyek egy adott véletlent fogalommá absztrahálnak [az utóbbi felettébb primitív lesz, különösen, ha pl. arról, hogy a sorban állóknak nem jut már kenyér, a gabonakrízisre (és) a spekuláció mechanizmusára térnénk át. Viszont egy gombtól a túltermelési válságig jutni már elegánsabb és tisztább].
    Joyce Ulyssesében van egy figyelemre méltó fejezet, amely skolasztikus katekizmusformában íródott. Kérdésekbõl és a rájuk adott feleletekbõl áll.
    A kérdések arra vonatkoznak, hogyan kell egy petróleumfõzõt begyújtani.
    A válaszok pedig a metafizika területérõl valók. (Elolvasni ezt a fejezetet. Metodológiailag hasznos lehet.) Köszönet illeti Ajva Valterovna Litvinovát.

(III. 9.)
Amit tegnap A tõkéhez írtam, nagyon jó. Csak találni kell valami annyira triviálist, hogy alkalmas legyen "gerinc"-szüzsének.
   Az uralkodó utáni vágyakozás. A Figaro egy érdekes epizódról számol be, amely szemléletesen példázza, mennyire hiányzik a francia burzsoáziának a király. Az újság egy "elsõ császárság korabeli éjszakai bál" eleven képét jeleníti meg. Néhány hete rendezték Pichon báró Anjou-rakparti fényes palotájában. Dörögtek Austerlitz ágyúi, járókelõk tömegeit vonzották a helyszínre. Lobogtak a fáklyák. Ódon hintók gördültek a bejárathoz, híres történelmi személyiségeket hoztak. Este 9-kor a palotába érkezett Napóleon a kíséretével. Az udvaron tisztelegve fogadta a császári gárda. Bemutatkozott neki az osztrák követ. Napóleon és neje felment a lépcsõn. Megnyitották a bált, amelyen részt vett még Joachim Murat herceg, de Massat gróf és grófné, Albufer és más történelmi alakok. Az újság azt a keserû megjegyzést fûzi mindehhez, hogy az est egész csillogása sajnos szemfényvesztés volt, mivel a császárt és kíséretét Pichon báró maszkírozott barátai és ismerõsei alakították. (Vecsernyaja Moszkva 1928. III. 8.)17

III. 17.
A jelen felé fordított "történelmi materializmus" vonatkozásában meg kell találni (A tõkéhez) az elmúlt korok törésvonalainak mai megfelelõit. Például a szövõszékek és a gépromboló takácsok témáját kollízióban kell bemutatni: a sanghaji villamos és a miatta kenyér nélkül maradó sok ezer kuli, akik a sínekre fekszenek meghalni.
    Az istenségrõl: pótolhatatlan anyag Aga Khan, a sámánizmus végsõkig fokozott cinizmusa. Isten – aki az oxfordi egyetemen végzett, rögbizik, pingpongozik és áldást osztva fogadja a hívõk könyörgéseit. A háttérben pedig csattog a golyós számológép az "isteni" könyvelõségben, amely bevételezi az adományokat és felajánlásokat. A papi rend és a kultusz témájának legjobb leleplezõ megjelenítése.
    Gazdasági invasion és új városok építése. Hansa-Bund.18 Igen jól bemutatható a mahnóizmus egy epizódján keresztül. Guljajpole városka, amely talán egy hét alatt ékszerboltokat nyitott, az utca sarát szõnyegekkel borította le és nyomorult, eldugott fészekbõl ha nem is kis Párizzsá, de legalábbis miniatûr Béccsé vált. Az odaözönlõ emigránsoknak és rabló, bûnözõ elemeknek köszönhetõen (a Mahnóról szóló könyvbõl). (A téma) kötõdik ezenkívül a Cortez- és Pizzarro-féle konkvisztádorokhoz is. (Vagy alkalmas az alapeszme más szempontú közvetítésére.)

III. 24.
Jó epizód Párizsból. A háború áldozata. Egy lábatlan, kerekes deszkán közlekedõ veterán öngyilkos lesz – a vízbe veti magát. Maksz19 mesélte valamilyen újságcikk alapján.
    Most az a legfontosabb az "életben", hogy következtetéseket vonjunk le az Október formai oldalából.
    Nagyon érdekes, hogy az "istenek" és a "Kerenszkij felfelé haladásának" képsora szerkezetileg ugyanolyan, a másodiknál – a szekvenciák egyformasága és a feliratok tartalmi crescendója, az elsõnél – az (implikált) "isten", "isten", "isten" feliratok egyformasága és az anyag tartalmi diminuendója. Tartalmi sorok. Kétségtelen, hogy itt új eljárások valamiféle elsõ jeleivel van dolgunk. Figyelemre méltó, hogy mindezek tartalmon, témán kívül nem létezhetnek (például a "hídtól" eltérõen, amely mûködhet überhaupt20 is). Absztrakt, formális kísérletezés itt elképzelhetetlen (például az általában vett montázstól eltérõen).
    Tézisen kívüli kísérletezésre nincs lehetõség. (Tartsuk ezt szem elõtt.)