Makk Károly pályáját gyakran évtizedek alapján szakaszolja a magyar filmkritika, arra hivatkozva, hogy mindegyik korszakból kiemelhető legalább egy filmtörténeti kulcsfilmje. Az ötvenes évekből mindjárt kettő is (Liliomfi, Ház a sziklák alatt), a következő évtizedből a Megszállottak, a hetvenes évekből a Szerelem, a nyolcvanasokból pedig az Egymásra nézve. Hagyjuk most e korszakolás sajátos belső logikáját, amely azon túl, hogy kényszeresen felemlegeti az életmű eklektikusságát, mintha éppen a műfaji sokszínűségről próbálna elfelejtkezni, hogy figyelmét kizárólag a "szerzői" munkákra irányíthassa. Sokkal érdekesebb most az a tény, hogy az életmű alakulását filmtörténeti korszakokhoz rendelő szemléletnek pontosan a hatvanas évek a gyenge pontja. A Megszállottak (1961) és a Szerelem (1970) közötti kilenc évben, a magyar filmtörténet mágikus korszakában készült Makk-filmek szinte teljesen kimaradnak belőle. Úgy tűnik tehát, hogy ez a két kulcsfilm egy konkrét filmtörténeti korszakot határol, és nem az életmű egy szakaszát keretezi. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a Megszállottak nyitja, a Szerelem pedig zárja a "hatvanas éveket". Másfelől viszont mindkét film kilóg a korszakból: az első még nem, a második már nem teljesen tartozik bele.1 Csavarhatjuk bárhogy az érveket, Makk életművében éppen az az évtized sikkad el, ami a magyar filmtörténeti kánonban (már ha egyáltalán használhatunk ilyen bűvös, nagy szavakat) a legmagasabb helyre kerül. [...]
